Idézet

"Olvasd, nézd, hallgasd azt, amire a szervezeted vágyik, meglátod, minden hangulatodra, állapotodra találsz műfajt, s azon belül keresd azt a darabot, amelynek színvonala megüti a mértékedet." /Vavyan Fable/

"A jó könyv mindig megtalálta, ma is megtalálja azokat, akiknek íródott." /Vavyan Fable/

2012. április 29., vasárnap

Vavyan Fable - A pokol is elnyeli

Ismertető: "Patrick Wyne, az akciócsoport fáradt vezetője éppen aludni készül, amikor váratlan látogatója érkezik: Joy Smith. A lányról csak annyit lehet tudni, hogy nem az, akinek kiadja magát, viszont remekül rajzol, s ha kell, verekedni is tud. Ennek aztán nagy hasznát veszi, mert rövidesen többen is üldözni kezdik. A titokzatos lány a kommandósok segítségét kéri egy már-már hihetetlen ügyben: meggyilkolt barátjáért akar bosszút állni, akit egy embertelen orvosi kísérletnek vetettek alá, és valami emberrablásról is mesél. Joy gyönyörű nő, Wyne viszont esendő férfi. Kötélnek áll tehát, és vele tartanak a társai is. A sötét história hajmeresztő kalandokban folytatódik, s számos meglepetést tartogat. Amikor már-már úgy tűnik, vége a hosszú „szafárinak”, nem késlekedik a fordulat: hosszú üldözés veszi kezdetét. (Patrick Wyne-t és akciócsoportját a Halkirálynő sorozatból ismerhetik az olvasók. E regény egy korábbi akciójukat meséli el, amelyben a kommandónak jutott a főszerep.)"

Első Fable olvasmányom. Azt hiszem, megfelelő könyvvel indítottam annó 12 éve még tinifejjel. Apukám nagy Fable rajongó és érdekelt, hogy milyen könyv az, amin annyit szórakozik. Sokszor annyira belemerült a könyvekbe, hogy még aznap ki is olvasta őket. Úgy döntöttem nekivágok, és azóta sem bántam meg. Sorra fogyasztottam Fable könyveit. Végigvettem a Halkirálynő sorozatot, Vis Major sorozatot, és a különálló könyveit is. Kedvenc írónőm lett. Ez a regénye jelentős volt az életemben. Akkoriban kicsit lázadoztam, nem igazán békéltem meg a világgal. Ekkor jött A pokol is elnyeli. Elkértem apukámtól, és mosolyogva adta a kezembe. Nekiültem olvasni, és csak azt vettem kb. a könyv felénél észre, hogy erőteljesen veregetik a vállam, és hangosan szólongatnak, hogy menjek ebédelni. Mondtam, hogy nem vagyok éhes, és olvastam tovább. Estére sikerült kiolvasnom, és vigyorogva adtam vissza apukámnak azzal a kérdéssel: Van még ilyen? Azt hiszem ezzel mindent el is mondtam. :D Lebilincselő olvasmány. Imádtam a szereplőket, és a cselekményeket. Különösen azt szerettem, mikor Joy mindenkit lerajzolt. :D Eszméletlenül jót nevettem rajta. Természetesen az Értékelés 10/10.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése