Vavyan Fable - Tündértánc

"Melyik a kép és melyik a tükör? Melyik a hang, melyik a visszhang? Ismét film- és élet-forgatás zajlik; filmképek, életképek, vágyképek, rémképek és jelképek jobb- és baljós özöne káprázik át egymáson s ugyanígy a szerepeken-szereplőkön, írón és olvasón. Amint a tíz évvel korábban született Álomhajsza című ikertörténet; sodró-nyűgöző, vakító és látni tanító tündértánc forgatagában, józan delíriumában, ihletett és ihlető bizonyosságai és bizonytalanságai közepette újólag és folytatólag a legbecsesebb és legkényesebb érték: a Szeretet számolhatatlan esélyét, lehetőségét és lehetetlenségét villantja és mérlegeli az Új Könyv is."

Másokat az idegesít, ami engem szórakoztat a könyvben. A könnyed átváltások a való, és a film történései között. Ahogy hirtelen Brad-ből és Kristen-ből Seym és Lilia lesz, az valami fantasztikum. Rajongva imádom a történetet, mióta elolvastam az Álomhajszát. És most, hogy újabb kötetben találkozom szereplőinkkel, rettegve olvasom, hogy vajon mi fog velük történni? Ezt ép ésszel nem mindig lehet kibírni. Tudom, könyvről van szó. Viszont ha valakinek jó fantáziája van, bármelyik történetbe bele tudja magát élni, ami egy kicsit is közel áll hozzá, tetszik neki. Ahogy megrázta Kristent Lilia szerepe, úgy engem is kegyetlenül érintett. Pedig nem skizózok, szimplán nagyon jól bele tudom magam élni Kristen szerepébe. 

Nem is tudom, hogy a könyv hangulatának, vagy a saját érzelgősségemnek köszönhetem, hogy a könyv végén elsírtam magam. Brad és Kristen kapcsolata tökéletes volt. Én is szeretnék egy ilyet.  Imádatomba fogadtam már őket az Álomhajsza alatt is, és most ez megkoronázódott. Tetszik, hogy végül megtudtam, mivel zárult a kettejük dolga, és közben olyan világban is kalandozhattam, ami a lelkemnek nem idegen. Meseanyó megint elvarázsolt.

Brad a kedvencem Brad-ként és Seym-ként is. Tetszik, hogy nem szállt el a filmszereptől, és hogy őt a film magáért a varázsért érdekli, s Kristent is önmagának szereti. 

Imádtam a Rongykoboldot is, kegyetlen sokat nevettem rajta. Rongyóka, Cibóka, Bolyóka, stb. :D 

Kaiden is olyan szereplő, akit nem lehet nem kedvelni. És aki őt játszotta (Danon) szintén imádni való volt.

Tetszettek a könnyed párbeszédek, a varázslatos hangulatok amiket teremtett az írónő az olvasóknak. Ezeket a hangulatokat és érzéseket különböző üvegcsékbe kellene adagolni, és minden elkeseredett embernek adni egy-egy ilyen kis üvegcsét azt kívánva: nyisd ki, és légy boldog! 

Pontozás: Abszolút 10/10