Idézet

"Olvasd, nézd, hallgasd azt, amire a szervezeted vágyik, meglátod, minden hangulatodra, állapotodra találsz műfajt, s azon belül keresd azt a darabot, amelynek színvonala megüti a mértékedet." /Vavyan Fable/

"A jó könyv mindig megtalálta, ma is megtalálja azokat, akiknek íródott." /Vavyan Fable/

2015. december 22., kedd

Ünnep és köszönet!

Mindenkinek csodás napot, estét kívánok! :) 


Lassan ismét lezárunk egy évet, s beköszönt egy újabb.  Csütörtökön már szenteste, pénteken karácsony, jövőhét végén meg már 2016-ot írunk. Hihetetlen gyorsan szalad az idő.
Új élményekkel, emlékekkel, ismeretségekkel, tapasztalatokkal, boldog pillanatokkal és remélhetőleg sok-sok új könyvel, leszünk mindannyian gazdagabbak. Köszönöm, hogy idén velem tartottatok, remélem figyelmetekkel és észrevételeitekkel a jövőben is megtiszteltek. 

Külön köszönöm azoknak az íróknak, költőknek, és kiadóknak / kiadói munkatársaknak, akik megajándékoztak recenziós példányaikkal (több dedikált is), s ezzel hatalmas élményekhez, fantasztikus történetekhez, csodás emlékekhez jutottam. 

Szívből kívánok mindenkinek békés, boldog, áldott karácsonyt, és mosolyokban, emlékekben, könyvekben, egészségben, szeretetben és sikerekben gazdag boldog új évet! 


Juhász Gyula: Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

1902


"Van a csoda...

Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek...
Ez a karácsony csodája." Csitáry-Hock Tamás



"A legcsodálatosabb ajándék mindig az, amire várunk, de nem tudhatjuk, hogy megkapjuk-e. És ha egy napon mégis megkapjuk, az életünk legboldogabb pillanata lesz. A legnagyobb, legszebb. És az ajándék örökre a legbecsesebb, legszebb kincsünk lesz." Csitáry-Hock Tamás



"Volt egy év…
A valóság éve. Hétköznapokkal. Szürke reggelekkel, unalmas estékkel. Harcokkal, győzelmekkel, vereségekkel. Mindennapi gondokkal, örömökkel, fájdalmakkal. Ünnepekkel. Munkával. Sikerekkel, kudarcokkal. És volt egy másik év. Az álmok éve. Tündérrel, színes tavaszi erdővel. Pici kőhíddal. Angyali mosollyal. Szívmeleggel. Lélekkel. Élettel. A megfoghatatlan, megérthetetlen szeretet ajándékával.
Lesz egy év." Csitáry-Hock Tamás


Január elején hozom az évértékelő, évösszesítő bejegyzésem, amiben összefoglalót találhattok majd az idei olvasmányaimról (melyek voltak a kedvencek, mit ajánlok nagyon, és miért, stb.), addig pedig nyugodt, békés, szeretettel teli pihentető időszakot kívánok mindenkinek! :) 



2015. december 12., szombat

Maros András: Kávéházi pillanatok

„Aki régóta jár kávéházba, a legtávolabbi asztaloknál folyó beszélgetéseket is meghallja, sőt azt is meglátja, amit nem is lát. Kifejlődött a kávéházi pillanatok iránti érzékenysége, érzi a történeteket, és ha ez a személy éppenséggel író (történetesen Maros András), fel (le) is jegyzi őket. Egész nap a kis, kerek asztalnál ül, ihlet helyett azonban mindig mást kap – egy beszélgetés foszlányát, a pincér és a vendég közt sorsdöntő ütközetet, egy első randevú ügyetlenkedéseit, egy utolsó szakítás fojtó csendjét, ravasz tekintetű üzletemberek vitáját, egykori osztálytársak gúnyolódásait, egy család újraegyesítésének reménytelen kísérletét, magányos vendégek sértődéseit. Ha az olvasó csak feleannyira szórakozik a történeteken, mint a szerző (miközben írta őket), már megérte ezt a könyvet kézbe venni.”

  

Kiadta: Athenaeum kiadó 2015-ben.
Oldalszám: 160
ISBN: 978-963-293-511-9
Az illusztráció Helmut Kruse nevéhez köthető. A képei tökéletesen kiegészítik az apró történeteket. :)

Köszönöm a könyvet az Athenaeum kiadónak!



Az író bemutatkozása a honlapján (http://www.marosandras.com): „Maros András vagyok, író, 1971-ben születtem Budapesten. Jártam iskolába Hollandiában, az USA-ban, Angliában, Magyarországon. Közgazdász diplomám van. (Miért?)
Voltam címügynök, mikrochipeket lézerrel megjelölő betanított munkás, takarító, angolnyelv-tanár, matematikatanár, utcai hegedűs, utcai furulyás, utcai újságárus, festő-mázoló, teniszező, teniszedző, teniszütő-húrozó, sportszertáros, kínai bolt áruszállító sofőrje (majd üzletvezetője, majd ismét áruszállító sofőrje, majd személyzeti igazgatója, majd tolmácsa, majd ismét áruszállító sofőrje), aztán reklámszövegíró, kreatívigazgató.
Talán ezek miatt (is) lettem író.
Írtam hat prózakötetet, néhány színdarabot, forgatókönyveket.  Fordítottam drámát, angolból.
Több mint 300 írásom jelent meg irodalmi folyóiratokban, országos heti- és napilapokban. Három éven át kétheti tárcarovatot vezettem egy országos napilapban.
Imádom a Nutellát.”

(Én is imádom a nutellát.)

Egy kis érdekesség: Maros András szövegezte a december 17-én Dunaújvárosban bemutatásra kerülő Don Quijote előadást, mely a Bartók Kamaraszínházban kap otthont.


Díjak, ösztöndíjak
Radnóti Színház drámaírói ösztöndíja 2003
Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíj 2004
Örkény István drámaírói ösztöndíj 2008, 2011
Art Omi Nemzetközi Írói Ösztöndíj, New York, USA 2005, 2011
NKA alkotói ösztöndíj 2010
H.A.L.D. alkotói ösztöndíj, Viborg, Dánia 2014


A könyv borítója egyszerű, mégis lényegre törő. Vonzza az ember tekintetét (szerintem). Régen határozottan a kávézók népes táborát erősítettem, mostanában viszont már csak alkalmi kávézgató vagyok, viszont erősen él bennem a kávéfogyasztás mellé társuló duruzsoló párbeszédek, kacajok, szemvillanások emléke, ezért is örültem, amikor lehetőséget kaptam a könyv elolvasására. Ha belépsz egy kávézóba, étterembe, bisztróba (bárhová ahol kávét is szolgálnak fel), a legkülönfélébb emberekkel találkozhatsz. Színes egyéniségek egész tárházát pillanthatod meg, s ha egy picit odafigyelsz, olyan dolgoknak lehetsz részese, ami végül valami pluszt ad hozzád. Persze ez nem azt jelenti, hogy kukkoljunk vagy hallgatózzunk, mert az csúnya dolog, de érdemes odafigyelni a külvilágra.

Az apró szösszenetek, amelyek kitöltik a könyv oldalait mind-mind másról szól, mégis van bennük közös. Voltak aranyos, meglepő, vagy épp elég kellemetlen jelenetek.
Mint például az a rész, amikor egy pincér megkérdezi a vendéget, hogy tetszett-e neki minden. Amikor gyanútlanul azt feleli, hogy igen, persze, rögtön előhozakodik a facebook oldallal, majd azzal traktálja szerencsétlen vendéget, hogy nyomjon egy „izmos” like-ot a kávézó oldalára. Számomra ez akkora csalódás. Mikor tényleg találok végre egy jó helyet, ahol élvezhetem a jó kávét (vagy teát, forrócsokit, sütit, bármit…), erre a pincér/felszolgáló elkezd traktálni az ilyen dolgokkal. Mennyivel másabban hangzott volna el, ha úgy mondja, hogy „Örülök, hogy elégedett volt mindennel. Amennyiben úgy gondolja, a facebook-on fent van a kávézónk, esetleg like-olhatja (hú de utálom ezt a szót), és ezáltal értesülhet az újdonságainkról.” Nem barátságosabb?



Aztán ott vannak azok a nagyon hangzatos kávéfajták, amikről évekig azt se tudtam, hogy melyik mit tartalmaz. Én ittam a saját kis feketémet 3 cukorral, vagy néha még pici tejjel, a többiek meg kérték a Cappuccino, Caffè macchiato,  Latte macchiato, Frappuccino, stb. hangzatos nevű kávéjukat. Aztán egyszer kipróbáltam a fentebb említetteket, és azóta, ha kávézóba megyek, néha elcsábulok és egy Latte macchiato-t rendelek. Amúgy szerintem egyáltalán nem ciki, ha nem tudod, melyik mit takar. Honnan is tudhatnád? Nem vagy ott, amikor készítik, és suliban sem tanították, hogy hányféle kávéfajtát lehet fogyasztani. A márkájukról meg már ne is beszéljünk.



Maros András a 97. oldalon olyan jelenetet örökített meg, ami jócskán megosztja az emberek véleményét.

„Egy fiatal nő a kisbabáját szoptatja. A teljes személyzet – felszolgálók, pultosok, mosogatók: mind férfi – felsorakozik a pult előtt; pislogás nélkül, megigézve merednek a kisbabafej mögül elő-elővillanó kerek mellre, miközben felháborodva morognak, teljes egyetértésben, mennyire nem illő efféléket csinálni nyilvános helyen.”

Én személy szerint egyáltalán nem tartom szégyenletesnek, ha egy anya megeteti a gyermekét, főleg ha erre kijelölt tiszta helyiség nincs az amúgy korrekt kávézóban, étteremben. A fent említett férfiak pedig képmutatók és irigyek, nagy valószínűséggel szívesen lettek volna a csöppség helyében, különben nem bámulták volna pislogás nélkül a teljesen természetes etetést.

A 121. oldalon említett jeleneten nagyot kacagtam. Szerintem a fiatalember egy üveg vodkát kért volna, ha nekem kellett volna elmagyaráznia azt, amit nem értettem (térgeometria).

Ha az ember nekiáll, egy „harapásra” végez ezzel a könyvvel, mégis nagy valószínűséggel mosolyogva teszi le. Életszerű jeleneteket kap, amik megdöbbentik, vagy épp megmosolyogtatják. Nincs túlírva, egyszerű és rövid szövegezés, mégis olyan, mint ha ott lennénk. Most kicsit visszavágyok a törzshelyemre, ahol történt szintén néhány humoros jelenet.
Ez a könyv azért jó, mert felidézi az emberi agy legeldugottabb zugában megbújó apró emlékmorzsákat, amik szintén mosolyt csalnak az olvasó arcára. Teljesen mindegy, hogy kávézó vagy étterem (ahol szintén szolgálnak fel kávét), a lényeg a pillanatban rejlik, ott, és akkor, amit elénk idéz az író. Személy szerint én köszönöm Maros Andrásnak ezt a „szösszenetet”, ma biztosan mosolyogva térek nyugovóra.
 
Hamarosan aktuális :)
Pontozás: 10/10




2015. december 11., péntek

Orbán János Dénes: A Swedenborg kávéház

„A szerelem és a halál Da Vinci kódja? Bölcsészkalauz túlvilági stopposoknak? A sokszor kiátkozott és sokszor megdicsőült irodalmi fenegyerek, OJD újabb pimasz feladványa a szakmának és az olvasóknak? Annak demonstrációja, miként lehet a pornóba hajló erotikát, a fergeteges humort, a pikareszk és szürreális kalandokat költészetbe öltöztetni? 
Emmanuel Swedenborg Leonardóhoz mérhető polihisztor volt, csak épp kevesen ismerik, mert túlságosan merészen értelmezte a kereszténységet, és ezért két évszázadon keresztül próbálták bagatellizálni tudomány- és eszmetörténeti jelentőségét. Az ő filozófiájára építkezik ez a rendhagyó regény. 
Tudjuk, hogy az álmok révén kapunk ízelítőt a túlvilágról? Egyáltalán: észrevettük, hogy meghaltunk? A Swedenborg kávéházban a szép halállal randevúzunk, aki levetíti nekünk életünk álomszerű filmjét, úgy, ahogyan szerettük volna megélni. És ahogyan halálunk után fogunk létezni: forrón, izgalmasan, egy őrült szerelemben.”



Kiadta: Athenaeum kiadó 2015-ben.
ISBN: 978-963-293-444-0
Oldalszám: 228

Köszönöm a lehetőséget az Athenaeum kiadónak!

Az íróról:
Orbán János Dénes 1973. július 4-én született Brassóban. Magyar-angol szakos diplomát szerzett Kolozsváron, majd a bölcsésztanulmányait kiegészítette Szegeden és Bécsben. Öt évig az Előretolt helyőrség főszerkesztője volt, három évig az Erdélyi híradó kiadószerkesztője és ügyvezetője, 1998 és 2014 között pedig igazgatója. Ő alapította a kolozsvári Bulgakov irodalmi kávézót, és egészen 2014-ig ő is volt a tulajdonosa. Már több mint húsz éve publikál (pontosan 23.), hisz’ 1992 óta jelentek már meg versei, prózái, paródiái, kritikái és esszéi, különböző tanulmányok, szín-és bábdarabok, valamint angol, spanyol és román nyelvből műfordítást is végzett.


 Egyik írását el is hoztam nektek, hogy egy kis képet kapjatok a műveiről.

  NULLADIK SZONETT

  miként is nyújtsam át szonettemet
  - tizennégy sort, száznegyven szótagot,
  ezen rövid meg hosszú lépteket -,
  hogy megtudd: önmagamnál több vagyok?
  Téli virágként nőjenek ki tán
  papíromból a mondatok, szavak,
  hogy téged, kit a lelkem úgy kíván,
  e virágokkal elborítsalak?
  Vagy inkább tetszik, minden sor ha rács,
  s a vers kalitka, melyben átadom
  - hisz bármi fényes, úgyis csak harács,
  egy más világban van a nagy vagyon -
      a lelkem, mely a rácson át ha jár,
      az széthajlik, de mindig visszaáll?

Ritmusos és elgondolkodtató. (Szerintem)

Most pedig a könyvről:
A Swedenborg kávéház című könyv határozottan meglepett. Egyrészt, ez az első könyv, amiben egyik szereplő sem vált a kedvencemmé. Sőt… egyáltalán nem kedveltem őket. Másrészt a sűrű trágár szövegtől már a hajamat téptem. Ugyanakkor legalább megismerkedtem olyan szavakkal, amikről eddig én személy szerint nem hallottam. Volt egy pár ilyen.
Pl.: pisolygott. Először nagyokat pislogtam, hogy mégis mi a bánat lehet az a szó, hogy pisolygott, esetleg pislogott vagy mosolygott lenne, csak el lett írva? Nos, nem lett elírva, és jófelé kapizsgáltam. A pisolygott jelentése: huncutul mosolygott.
Köszönöm, ezáltal is okosabb lettem.

A könyv borítóján először meghökkentem, végül a történet befejezése után határozottan az lett a véleményem, hogy illik a könyvhöz.
Ha az író szándéka az volt, hogy sokkolja, ledöbbentse és elrettentse az olvasóit, akkor nálam ez határozottan sikerült. Ha minden ember ilyen lenne a világban, mint a történet szereplői, én bizony elköltöznék egy lakatlan szigetre, vagy taposóaknákkal venném körbe a házat, áramot vezetnék a kerítésbe, esetleg egy jó kis vizes árkot is terveznék, csak hagyjanak békén.
A könyv nem szól másról, mint züllésről, mások tönkretételéről, halálról, öngyilkosságról, gyilkosságról, féltékenységről, nemi aktusokról, anyagi javakról stb.
Orbán János Dénes mesterien ábrázolt egy határozottan deviáns társadalmat, amiben én határozottan nem szeretnék élni. A karakterei agyrémek, bár tény, hogy személyiségjegyeik igen összetettek, és sajnálatos módon egyre jobban hasonlítanak néhány mai emberre.
Vörösmarty névadásának kifigurázása miatt (Kurrah, Berreh és Duzzog ördögfiak neve helyett a történetben Kurrog, Berreg és Duzzad, mint három jó barát) kicsit megorroltam. Az egyik kedvenc iskolai olvasmányom volt a Csongor és Tünde.
Értem én, hogy Vörösmarty, Dante vagy épp Kafka kifigurázása része a történetnek, csak épp felénk a mondás is úgy hangzik, hogy „értem én a viccet, csak nem szeretem”. Legalábbis az ilyet nem.
Több jelenetnél az alábbi kérdés fogalmazódott meg bennem: „Ez mi?”
Ami kiverte a biztosítékot nálam: csecsemőfej leves. Hogy lehet ilyet kitalálni? 

Most el kellene döntenem, hogy miképp pontozzam a könyvet, tetszett-e, illetve hogy kiknek ajánljam.

El kell ismerni, hogy a stílusa egyedi.
Amennyiben az volt a szándéka, hogy egy deviáns társadalmat mutasson be nekünk 6-7 nagyobb felvonásban, akkor sikerrel járt.
A karakterei elrettentőek, ugyanakkor rémisztően emberiek voltak, szóval megint csak siker, ha ez volt a célja.
Rengeteg mindent és mindenkit kifigurázott, és létrehozott egy olyan történetet, amivel jelenleg magam se tudom, hányadán is állok.

Kiknek ajánlom? Akik kíváncsiak, hogyan lehet ábrázolni egy deviáns társadalmat, és bőven elmúltak már 18 évesek. Olyanoknak, akik nem átkozzák el az írót csak azért, mert nincs happy end, vagy nincs pozitív karakter. Mindenképpen olyanoknak, akik nem vesznek példát a negatív karakterekről.

Pontozás: 10/7


2015. december 7., hétfő

LOL könyves játék eredményhirdetés!

Sziasztok!

Először is szeretném megköszönni a jelentkezőknek, akik vállalkoztak a játékra, és elküldték az általuk gondolt megfejtéseket. Remélem nem tartottátok nagyon nehéz feladványnak (bár volt olyan jelentkező, aki jelezte).
Húsz nevező volt, ebből többen küldtek hibás megfejtést elsőre, de három kivételével megérkezett a javított megoldás, szóval tizenhét ember került be a sorsolásra, aminél a random.org volt a segítségemre. 

A szerencse most Sándor Anitának kedvezett, ezúton is gratulálok neki! :) Természetesen Anitát email-ben is értesítem, és várom a postázási adatait, hogy mielőbb eljuttathassam hozzá a nyereményét.


Szép estét, és kellemes hetet mindenkinek! 

Meghívás az Athenaeum kiadó rendezvényére

Sziasztok! :)

Mint azt sokan tudjátok, az Athenaeum kiadó egész évben jobbnál jobb rendezvényekkel várja az olvasókat, könyvrajongókat. 2015. december 16-án, 19:00-tól a Menta terasz étterem ad otthont a kiadó nagy ünnepi rendezvényének, az Ahány arc, annyi történet elnevezésű zenés ünnepi estnek, ahol rengeteg színes program várja a látogatókat. 

Időpont: 2015. december 16. 19:00
Helyszín: Helyszín: Menta Terasz Étterem
Budapest, Margit krt. 14, 1027

Az Athenaeum Kiadó könyvei nagy kedvezménnyel megvásárolhatóak lesznek!
A belépés ingyenes!

Sajnos én személy szerint idén nem tudok részt venni a rendezvényen, de jövőre igyekszem egy hasonlóra eljutni, mert rengeteg jó programot szervez a kiadó, amit kár kihagyni.
Tehát ha van egy kis időd és kedved, mindenképp menj el, és érezd jól magad. Esetleg szerezz be a kiadónál megjelent könyvekből magadnak vagy családodnak a közelgő ünnep alkalmából. :) Mindenképpen megéri. 



Kelly Oram: Cinder és Ella

Végre eljutottam oda, hogy én is kezembe vehettem hosszabb időre a legújabb LOL könyvet. :)

"Ugye tudod, minek a rövidítése a LOL? Ha valami nagyon tetszik, vicces, röhejes vagy éppen szánalmas, na az LOL. Ha unod már a vámpírokat meg az egyéb misztikus lényeket, új sorozatunkban belevaló, hétköznapi csajokról olvashatsz, akiknek az élete tele van ilyen vicces, időnként meg persze romantikus pillanatokkal. Válaszd ki a hangulatodhoz legjobban illő történetet, és a végén úgy érzed majd: ez tényleg LOL!" 
Ez a bemutató szöveg a Móra kiadó honlapján található. (http://www.mora.hu/sorozat/lol-konyvek).  Számomra azonban kicsit mást is nyújtott a könyv, mint nevetést. Talán tini fejjel nem feltétlenül veszi ezt észre az ember, de elég mélyenszántó gondolatokkal is rendelkezik némelyik, és egész jó tanácsot ad a mai tiniknek (kár hogy egyet-kettőt nem tini fejjel olvastam el, talán másképp álltam volna a világhoz).


Fülszöveg: „Ella élete minden, csak nem tündérmese. Nyolc hónapja vesztette el édesanyját egy balesetben, ő pedig súlyos sérüléseket szenvedett. Most gyerekkora óta nem látott apjához meg annak új családjához kell költöznie. Mesés… 
Egyvalaki tartja benne a lelket: Cinder, akivel évek óta barátok a neten, de sosem találkoztak. Ella annyit tud, hogy a srác vicces, szexi, okos, és ugyanakkora könyvmoly, mint ő. (Á, egyáltalán nem az esete…) Fogalma sincs, hogy Cinder az egyik legmenőbb hollywoodi színész, aki a kedvenc fantasyregényükből készült filmben játssza a herceget. Vajon képes a valóságban is tündérmesévé változtatni Ella életét?”


Kiadta: Móra könyvkiadó 2015-ben.
Fordította: Vándor Judit
Fordításul szolgáló mű: Kelly Oram: Cinder & Ella
Oldalszám: 408 ebből a történet ténylegesen 400 oldalas.
ISBN: 978-963-41-5037-4

Elég magasra tettem a mércét, mert a  Szívzűrterápia strébereknek című könyvet nagyon szerettem, ezáltal nagy reményeket fűztem az írónő újabb történetéhez.

A könyv nagyon jól indult, szóról szóra egyetértettem az előszóban foglaltakkal, miszerint:
„A tündérmesékkel az a gond, hogy rendszerint valamilyen rettenetes nagy bajjal kezdődnek. Értem én, hogy mi az oka. Senki nem kedveli az elkényeztetett hősnőket. Az igazi hősöknek próbákat kell kiállniuk – a tapasztalat erősebb egyéniséggé formálja őket, ettől válnak sebezhetővé és szerethetővé. Szóval van ennek az elképzelésnek értelme, de mégis szívás, főleg, ha te vagy az a bizonyos hősnő.”

Azonnal megkedveltem Ellamara karakterét, és imádtam az anyukáját, aki egyszerre volt szülő és jó barát. Aztán jön egy tragédia, ami végképp sokkolhatja már az elején az olvasót. Kelly Oram biztos csuklott, amikor az előszót befejezve értetlenkedtem, hogy miért kellett rögtön ennyi szerencsétlenséggel sújtani a főszereplőt. Azért ha belegondolunk, ennyire egyik Hamupipőke sem lett megszívatva, legyen szó könyvről vagy akár filmről. Nem elég, hogy elveszített az édesanyját, de még az apjához és a mostohatesókhoz is kell költöznie, ráadásul kiközösítéssel, magányossággal, depresszióval és még ezen kívül rengeteg mindennel kell szembenéznie. Hatalmas lélekjelenléte van Ellának, bármennyire próbálják ezt egyesek aláásni, tönkretenni. Szó van a történetben féltékenységről, családok szétszakadásáról, újra egyesüléséről, beilleszkedésről, barátkozásról, szerelemről, netes ismerkedésről, és könyvekről! :)
A főszereplő pasink egy huszonkét éves adonisz, humoros, kedves, édes, imádni való, ezen felül persze egós amennyire csak lehet, de tekintve a hátterét, meg is van rá minden oka.
Történetünkben jelen van még Juliette (a normálisabb mostohatestvér) és Anastasia (röviden csak Ana) az ikrek, akik kellőképp megnehezítik Ella dolgát. Szerencsére Juliette nem végig, és ő határozottan indulhatna később nálam a kedvenc szereplő státuszért, ahogy Vivien is, akit csak azért közösítenek ki, mert a szülei házassága nem rendhagyó. Rob, a suli focistája is határozottan kedves karakter, imádom a óvó-védő ösztönét, amellyel Ellát védelmezi.

Amint elkezded olvasni, a könyv magába szippant és nem ereszt. Szórakoztató könyv, nem csak tiniknek. :) Újra és újra szembesülhetünk a LOL regényeknél azzal a ténnyel, hogy bár fiataloknak íródott, a tini korosztály a célközönség, ettől eltekintve nem csak nekik szól, és az idősebb korosztály olvasói is találhatnak benne szórakozást, ezen felül pedig mélyenszántó gondolatokat.
Imádtam minden részletét. A megpróbáltatások, és a happy end, amire annyira szomjaztam, mint egy sivatagban napok óta gyalogló ember, megkoronázták a történetet. Őszintén? Azt hiszem, nem nagyon csodálkozom azokon a lányokon, akik elolvadnak ettől a regénytől. Felmelegítette a szívemet. Kelly Oram azt sugallja, hogy a jó mindig győzedelmeskedik, s bár sok nehézségen átverekedve, de elérhetjük a saját happy end-ünket. :) 
Imádom, ez ilyen egyszerű.
Nem adhatok rá mást, mint 10/10 pontot.
Csodás zárása a vasárnapnak. :) (Telibe éjfélkor fejeztem be)


2015. december 2., szerda

Nyerj LOL könyvet!

 Sziasztok!

Rendkívüli nyereményjátékot hirdetek.
Vasárnap volt szerencsém megnyerni Marni Bates: Láthatósági mellény lúzereknek című könyvét (dedikálva), ezért ma meghirdetem nyereményként a saját (nem dedikált) példányomat, ami teljesen új.



Mit kell tenni azért, hogy tiéd lehessen a könyv? 
Egyszerű. Találd ki, hogy melyik LOL könyvhöz kapcsolódnak az alábbi idézetek, és küldd el a megfejtést az ariadne0603@gmail.com email címre. (Üzenet tárgya: LOL könyves játék) 
A játékra való jelentkezést mindenképpen visszaigazolom egy válasz email-ben, tehát akinek nem érkezik meg, 24 órán belül, az küldje el újra, vagy próbálkozzon az ariadne87@citromail.hu email címmel.
A játék 2015. december 6. éjfélig tart, hétfőn (7-én) este 19:00-kor pedig sorsolom a nyertest,  akinek a nevét a facebook oldalon (http://ariadneolvasmanyai.blogspot.com/) , valamint a blogon is közzéteszem. 

A.) „Az összetört szív fájdalma hasonló a szeretteink elvesztése miatt érzett gyász fájdalmához.”


B.) „Olyan szorosan bújtunk össze, hogy a szürke pöttyöket is észrevettem a sötétkék szempárban, és láttam, mint húzódik vigyorra a száj, ami az imént az enyémre tapadt. Magabiztos, elégedett vigyor volt. Soha nem hittem, hogy egyszer majd nekem szól.”


C.) „A barátsághoz bizalomra van szükség. Tiszteletre. Megbecsülésre. Egyáltalán, valamire.”

 D.)   „Ó, drágám, hidd el nekem – énekli a vége felé járva –, én sohasem bántanálak.”

E.) „Lehet, hogy a döntéseim nem lesznek mindig fényesek, de legalább az enyémek. Olyan döntések, amikről őszintén hiszem, hogy jobbá teszik majd az életemet. Nem irányíthatok mindent, de van, amit igen. És fogok is!”


F.) „Még nem láttam a fényt az alagút végén, de legalább nem egyedül voltam a sötétben.”

Jó játékot nektek! :)

2015. december 1., kedd

Kati Hiekkapelto: Kolibri (Fekete Anna 1.)

Fülszöveg: „Kétségbeesett éjszakai segélykérés fut be a rendőrségi ügyeletre. Fiatal lány könyörög: mentsék meg, a saját családja akarja megölni. Elrabolták. A lány kurd bevándorlók gyermeke, kiskorában érkezett Finnországba a szüleivel és testvérével. Sörétes puskával fejbe lőtt futó holtteste az erdős területet átszelő futóösvényen. Egy lányé. Aztán egy férfié. És később egy harmadik áldozat: ezt a kocogót már egészen brutálisan mészárolták le, mielőtt főbe lőtték. A zsebükben egy medál a vérszomjas azték főisten, Huitzilopochtli képmásával. 
Hogyan fonódik össze a két idegborzoló esemény? Természetesen a magyar származású nyomozó, Fekete Anna tartja kezében a szálakat. Az egyik nyomozást eleinte szinte titokban, a saját erejéből folytatja, míg a másikat rendőr társaival. Idegengyűlölő kollégájának piszkálódásával éppúgy meg kell küzdenie, mint saját félelmeivel, emlékeivel. Mert ő is bevándorlóként érkezett mostani hazájába. 
Akciódús, sokrétű, izgalmas krimi a Kolibri. Különlegességei a finom megfigyelések, a társadalmi kérdések iránti érzékenység. A könyvet több nyelvre lefordították, és szép sikert aratott a nemzetközi könyvmustrákon.”

 

Kiadta: Athenaeum kiadó 2015-ben.
Fordította: Bába Laura
ISBN: 978-963-293-469-3
Oldalszám: 515


Ahogy azt már a kiadótól megszokhattuk, a könyv belső borítóján információt kapunk a szerzőről is. Én személy szerint nagyon szeretem az ilyen megoldást, mert így gyorsan és egyszerűen kapok lényeges információkat.
Kati Hiekkapelto 1970-ben született Ouluban, egy észak-finnországi nagyvárosban.
Egyetemi tanulmányai során (Jyväskylä-i egyetem) speciális tanári képzettséget szerzett. Pedagógusként sokáig oktatott menekülteket; diplomamunkájának témája is a bevándorlókat sújtó rasszizmus és erőszak volt. Nagyon jól ismeri ezt a világot, és sodróan izgalmas krimijeiből sem hiányoznak a komoly társadalmi, együttélési problémákat feszegető kérdések.
Az írónő első könyvét, a Kolibrit már német és angol nyelven is olvashatják a krimirajongók, rövidesen megjelenik Dániában és Hollandiában is.
A magyar olvasóközönségnek viszont nemcsak ez a sokoldalú könyv lesz a meglepetés, hanem az is: Kati Hiekkapelto egészen kitűnően beszél magyarul!


A honlapjáról (http://www.katihiekkapelto.com/) pedig még az is kiderült, hogy tizenkét évesen már elolvasott minden Agatha Christie történetet. (Ejha!) Most épp a Fekete Anna sorozat harmadik részén dolgozik, ami 2016 tavaszán várható majd külföldön.
Egy kétszáz éves farmházban él és ír Hailuotóban. Szabadidejében az együttesével próbál, vadászik, kertészkedik, gombákat és bogyókat szed. A hosszú, téli hónapokban pedig fát vág, hogy fűthesse a házat, havat lapátol, vagy épp síel. Szóval egy igazán érdekes személyiséggel van dolgunk. :)



Most pedig lássuk a szereplőket:

Virkkunen alezredes volt Fekete Anna főhadnagy főnöke, alacsony, bajszos, ötvenes férfi. Többnyire igyekszik segíteni Anna beilleszkedését.

Sari Jokikokko-Pennanen kolléganő elsőre kedvesen fogadta Annát, mosolygós, karcsú, sportos, kedves és laza teremtés. Házas, két kisgyermek anyukája. Annával jó kapcsolatban vannak, együtt járnak edzeni is. A nevétől első olvasásra sokkot kaptam. Aztán a későbbiekben rájöttem, a többi név is hasonló hatást fog kelteni, kivételt képeznek persze azok, amik itthon is őshonosak, mint például az Anna és az Ákos.

Rauno Forsman harmincas férfi kolléga, kék szemű, kíváncsi természetű. Nős, két kislány apja. Nem igazán elégedett az életével. Bőven akadnak problémái, amikre bár keresi a megoldást, túl sok mindent nem tesz ellenük.

Esko Niemi: Anna társa. Az elején úgy gondoltam, hogy határozottan ő a sakktáblán a sötét paraszt. Már az elején sikerült megutáltatnia magát. Akárhányszor megjegyzést tett Annára, késztetést éreztem, hogy képen vágjam, bár tudom, hogy ő csak egy nagyon idegesítő karakter egy határozottan érdekes és izgalmas regényben. Erősen menekültellenes, aki nem finn származású, az már nem is lehet jó. Aztán a négyszázadik oldal környékén elkezdett változni a hozzáállása, viselkedése, az olvasó pedig elkezdte felfedezni azokat a jellemvonásokat is, amik értékelhetőek a szereplőben. Az 502. oldalon már határozottan másképp láttam őt, és picit kezdtem megkedvelni. Az utolsó oldalak miatt pedig abszolút a megkedveltem kategóriát erősíti.

Sami: járőr. Anna első gyilkossági ügyének helyszínén találkoztak, majd később randira hívta a nőt, amikor pedig Anna nemet mondott, megsértődött.

Petri Ketola: tolószékes férfi, Annával a 13. fejezetben ismerkednek meg. Egyéjszakás kaland, semmi több.

Ádám: Anna bátyja. Alkoholproblémákkal küzd, és az olyanok miatt, mint amilyen ő is, utálja annyira Esko a bevándorlókat.

Bihar: Fiatal kurd lány, aki felhívja a segélyhívót, majd visszavonja a panaszt. Annában tüske marad az ügy után, és saját kezébe veszi a dolgokat, ezáltal két nyomozást végez egyszerre. 

A történetről:
Történetünk egyszerre két cselekményszálon indul, s ez fennmarad a könyv végéig. Egyrészt Bihar történetét, sorsát követhetjük nyomon, a tehetetlenséggel, becsületbeli erőszakkal, másrészt pedig egy sorozatgyilkos ámokfutását, aki futókat gyilkol sörétes puskával. S nem mellesleg adott egy "bevándorló" főhadnagy, magyar-szerb származású, új munkahelyen, aki rögtön megkapja ezt a két ügyet. Még kiskorában elvándoroltak a hazájukból, egy jobb élet reményében. Tökéletesen beszél legalább hat nyelven, ezek közül finnül is, méghozzá akcentus nélkül. Származása miatt azonban nem fogadja mindenki tárt karokkal. 

Tetszett az írónő könnyed stílusa, amivel az amúgy nem éppen kellemes témát tálalta. Az információkat folyamatosan áramoltatta, így minden fejezetben volt valami, ami felkelthette az olvasó figyelmét. A cselekmények gördülékenyek voltak, az olvasó akadálymentesen átlavírozhatott azon a bizonyos 514. oldalon.

Fekete Anna karaktere igen összetett volt, életének bizonyos szakaszai pedig elgondolkodtatóak, megrázóak. Körüllengte egyfajta titokzatosság, ami az egész könyvet végigkísérte. Elég ellentmondásos személyiség. Erős jellem, ugyanakkor káros szenvedélyeitől nem tud szabadulni, gyakran pedig szorongó. Volt néhány olyan cselekedete, ami miatt nem igazán nőtt a szívemhez a kezdetekben, viszont a legvégén gyönyörűen szépített.
Sari ellenben kedvenc volt a kezdetektől.
A könyv az elejétől a végéig tartogatott meglepetéseket, izgalmas volt, magával ragadó, érdekes, az utolsó oldalakat olvasva pedig felkacagtam. Mesteri befejezése volt a regénynek. Imádtam.
A legjobb pedig az egészben az volt, hogy bármennyit gondolkodtam és nyomoztam együtt Annáékkal, nem tudtam, hogy ki a gyilkos. Egészen egy bizonyos idős hölgy meglátogatásáig nem is sejtettem.
Az írónő által megálmodott szereplőgárda olyan tagokból állt, akik semmiképp nem vehették magukra a tökéletes jelzőt. Mindnek megvolt a maga hibája, ugyanakkor mindenkiben fel lehetett fedezni valami jót is. Életszerűek voltak, ahogy az események is. Bár az kicsit meglepett, hogy négyből három rendőr is erősen alkoholizált.
Határozottan kíváncsi vagyok a folytatásra, és remélem, hogy Kati Hiekkapelto könyveivel még sűrűn összeakadunk. :)

Pontozás: 10/10



2015. november 21., szombat

Nyereményjáték - Eredményhirdetés

Szép hétvégét mindenkinek!
Mint ahogy azt ígértem, ma hoztam is a nyereményjáték győzteseit. Először is minden résztvevőnek szeretném megköszönni, hogy velem játszottatok. :) 

Elsőnek Kristin Harmel: A felejtés édes íze című könyvet sorsoltam ki, majd következett  V.A. Richardson Windjammer-ház című könyve.

kép

Tehát gratulálok Horváth Zsófinak a Kristin Harmel könyvhöz, és György Zsuzsának V.A. Richardson: Windjammer-ház című könyvéhez. :)

A többiek se csüggedjenek, lesz még nyereményjáték, legközelebb a 30.000 látogatónál. :)


Addig is minden jót kívánok nektek, és térjetek vissza hozzám olvasgatni. :) 

2015. november 20., péntek

Ma 4 éves a blog



Négy évvel ezelőtt meguntam a sorozatos technikai problémákat, amik az előző tárhelynél mindig felütötték a fejüket, és átköltöztem ide. Mondhatni újjászületett a blogom, s nagyon örülök annak, hogy ez a blogspoton történt. Kaptam egy viszonylag könnyen kezelhető felületet, amire szükségem is volt, hisz' még nagyon kezdő voltam ilyen téren. Négy év alatt fokozatosan alakult a blogom és egyúttal a bejegyzéseim is. Úgy érzem, kezdem megtalálni a saját stílusomat, amire mindenkinek nagy szüksége van, hiszen mindannyian egyéniségek vagyunk. :) 
Ennek örömére hirdettem meg a születésnapi játékot szeptember 22-én, ami ma éjfélkor ér véget. (van még idő jelentkezni, illetve a megfejtéseket megtalálni)

Mivel a blog látogatottsága 25.000 felett van, ezért két könyv kerül kisorsolásra. Kristin Harmel: A felejtés édes íze valamint V.A. Richardson Windjammer-ház, tehát holnap két szerencsés nyertest fogok kisorsolni. A játékra jelentkezők neveit egy excel táblába írtam, majd a random segítségével két számot fogok generálni, ami alapján a nyertesek kiválasztásra kerülnek. A nyertesek nevét a facebook oldalon https://www.facebook.com/ariadneolvasmanyai/, valamint itt is közzéteszem, s persze külön email-ben is értesítést kapnak, amiben egyúttal kérni fogom a postázási adataikat is. 
Azok se csüggedjenek, akiknek netán nem kedvez holnap a szerencse, mert a 30.000 látogatottság elérésekor újabb nyereményjátékot fogok hirdetni. :) 
Köszönöm, hogy velem tartottatok az elmúlt időszakban, és remélem, hogy az elkövetkezendő időkben (remélhetőleg még években) is velem tartotok, és építő jellegű kritikáitokkal, észrevételeitekkel, tanácsaitokkal segítitek a blog jobbá tételét. 
Mindenkinek csodás napot és hétvégét kívánok! :)

2015. november 19., csütörtök

Virginia Macgregor: Milo szerint a világ

 „A kilencéves Milo Moonnak retinitis pigmentosája van: a szeme egyre romlik, idővel meg is fog vakulni. Egyelőre még egy kulcslyuknyi résen át elég jól látja a világot, olyannyira, hogy sokkal több mindent vesz észre, mint mások. Amikor Milo imádott Nagyiját idősek otthonába kell adni, a kisfiú hamar rájön, hogy sötét dolgok történnek a Nefelejcs nevű intézményben. A felnőttek eleinte nem hisznek neki – az illegálisan Angliába menekült, fiatal szír szakács, Tripi kivételével. Másik lelki támasza Hamlet, a házimalac. Milo belevág, hogy leleplezze az otthont igazgató Thornhill nővért…

A kiskamasz Milo önként vállalt küldetése éppen egy nehéz időszakra esik: apja új családot alapít, kilép Milo életéből; anyja depressziós lesz; az iskolában kudarcok és megaláztatások érik, így a gondok fojtogatóvá válnak. Lassacskán azonban – ahogy Milo kezdi elveszteni a szeme világát – feldereng a fény az alagút mélyén…”


 Kiadta: az Athenaeum kiadó 2015. novemberében.
Fordította: Kocsis Anikó és Kelemen Dávid
Fordításul szolgáló mű: Virginia Macgregor: What Milo Saw
Oldalszám: 392
ISBN: 978-963-293-474-7
Műfaját tekintve ifjúsági regény, bár határozottan minden korosztálynak ajánlom. 

Köszönöm a lehetőséget az Athenaeum kiadónak! :)

Mit is tudhatunk az írónőről?
Németországban, Franciaországban és Angliában nevelkedett egy olyan édesanya mellett, aki soha ki nem fogyott a történetekből. Virginia kora gyermekkorától írt: éjjel az ágyban, nappal a matekóra alatt. Nevét Virginia Wade és Virginia Woolf után kapta abban a reményben, hogy egyszer majd híres író és nagy teniszező lesz. A kislány azonban csak az egyik irány felé húzott: az esős időt szerette, és azért imádkozott, hogy a teniszedzőbe csapjon bele a villám. Oxfordi tanulmányai után Virginia MacGregor angol irodalom tanítás és házvezetés mellett kezdett rendszeresen írni. Férjével és lányával Berskhire-ben él. A What Milo Saw az első regénye.
Ezt a könyvet többek között Graeme Simsion: A Rosie projekt – Ésszerű szerelem – (Don Tillman sorozat 1.) kedvelőinek, rajongóinak ajánlják.



Mi is az a retinitis pigmentosa?
A retinitis pigmentosa (festékes szemideghártya-gyulladás, degeneratio pigmentosa retinae) olyan örökletes betegség, mely során az ideghártya sejtjeinek korai öregedése és pusztulása a jellemző. A csapok és pálcikák egyaránt pusztulnak, de a sötétben látásért felelős pálcikák kifejezettebben.
A pálcikák fokozatos pusztulása farkasvakságban, szürkületi vakságban nyilvánulnak meg. A betegek szürkületben, rosszul megvilágított helyiségekben látásromlást tapasztalnak. A tünetek bizonytalan mozgással, rossz tájékozódással társulnak.
További tünetek: A látótér körkörös beszűkülése, végül csőlátótér kialakulása – mintha kulcslyukon át kémlelnék a világot. Látásvesztés, az éles látás helyének megbetegedése. Szemlencsében homályok alakulnak ki, a szürkehályog műtét csak átmeneti látásjavulást eredményez.
Az A-vitamin adása lassítja a retinitis pigmentosát. A maradék látás napszemüveggel védhető. Kísérletek folynak az őssejt- és a génterápiára. A retina pótlására már létezik egy eszköz, amivel újra lehetséges a látás.



Történetünk egy lakástűzzel kezdődik, amit Lou nagyi okozott. Lou nagyi Milo dédmamája volt apai ágon, de mindenki nagyinak hívta, ezért Milo is. A tűz során a konyhában keletkeztek károk, amin Sandy, Milo anyukája nagyon kiakadt, s ezért ragaszkodott ahhoz, hogy nagyi otthonba menjen.
Milo nagyon kedves, okos, aranyos karakter, aki szeretne továbbra is gondoskodni nagyiról, hogy ne kelljen a Nefelejcs otthonban laknia. Korához képest nagyon érett gondolkodásmód jellemzi, és igyekszik a betegségének a pozitív oldalát meglátni, alkalmazkodni hozzá, bár dr. Nolan részletesen elmagyarázta neki, hogy mivel jár a betegség. Hatalmas lélekjelenléttel rendelkezik, a világhoz való hozzáállását pedig sokan példaként állíthatnák maguk elé.
Amikor a kis Milo Moon felfedezi, hogy a Nefelejcs otthonban furcsa dolgok vannak, és hogy rosszul bánnak az öregekkel, azonnal elhatározza, hogy ő majd rendet tesz. Stubbs őrmesterhez indul, amikor felfedezi, hogy nincs meg a nagymamája tárcája, ám az őrmester Thornhill nővérről azt mondta, hogy megbecsült és fontos tagja a városuknak, aki sokat tett az öregekért. Úgy vélte, hogy Milo csak azért vádolta meg a nővért lopással és rossz bánásmóddal, mert hiányzott neki a nagymamája. Szerencsére azonban a szír menekült Tripi – aki az otthonban dolgozott szakácsként, s nem mellesleg a tizenkét éves húgát, Ajsát keresi – megígérte a kisfiúnak, hogy segít neki kimenekíteni onnan Lou nagyit, és a történet előrehaladtával egyre többen álltak a kisfiú pártjára. :)

Nagyon szívmelengető történetet sikerült Virginia Macgregornak megírnia. Imádtam a nyomozást, ahogy Milo szépen lassan meggyőzte a környezetét arról, hogy tenni kell valamit a Nefelejcs otthon lakóiért.
A könyv egyaránt volt aranyos, megható, elgondolkodtató, humoros és szórakoztató. 

Vicces volt például az alábbi hasonlat is (298. oldal):
„Milónak már lefagyott az arca, és a szeme is el-elhomályosult, mire Nagy Mike végre elindult Lalanával felfelé a lépcsőn a hálószobába. Milo tudta, mi következik ezután: Nagy Mike ráfekszik Lalanára, összedörzsölik a testüket, és olyan nyögésszerű hangokat adnak ki, mint Hamlet szokott, amikor kakilnia kell. Milót kicsit aggasztotta, hogy Lalana összenyomódik Nagy Mike alatt, de ezen most nem akart túl sokat töprengeni, hiszen inkább azzal kellett foglalkoznia, hogy gyorsan bejusson a házba, majd ki is jusson onnan, mielőtt Nagy Mike észrevenné.”
Na kérem egy példa arra, hogy egy kilenc éves fiúcska fejében mik fordulnak meg. :D

Imádom a történetvezetést, a cselekményeket, a szereplőket (akik egy pillanat alatt az ember szívébe lopják magukat) valamint az érzelmek sokszínűségét, amik úgy söpörtek végig rajtam, mint a hullámok vihar idején, a tengereken.
Tetszett, hogy a szereplők nem tökéletesek, sem elnagyoltak, teljesen életszerűek voltak, talán ezért is szerettem őket annyira. Volt olyan, akit az elején nem igazán kedveltem, a végére viszont megértettem az okait, és ezáltal teljesen új nézőpontból tudtam rá tekintetni. Rajongtam Hamlet malacért, aki színt vitt egy idős hölgy és egy különleges kisfiú életébe. Szerettem Milo, Tripi, és az öregotthon idős lakóinak karaktereit, a kacagtató elnevezéseket, mint például Mrs. Bundásé, az apró rejtélyeket, titkokat, amiket megtudva hirtelen teljesen másként látsz mindent, amit eddig. Utáltam Thornhill főnővért, és amit képviselt.
A történet végkifejlete egyszerre volt szomorú és megható. Mondhatni a 70. fejezetet végigbőgtem. Szép lezárása volt a történetnek, de az igazságérzetem lázadozott a 65. fejezet miatt. Aki szeretné tudni, hogy mit nem tartottam fair-nek, az olvassa el a regényt! ;) Meg amúgy is. Hogy miért? Egyszerű a válasz, mert a könyv megszólít, magával ragad, elgondolkodtat, és kicsit te is „más szemén át” láthatod a világot. Szeretet, önzetlenség, időskor, ragaszkodás, hit, remény, összefogás, barátság, szerelem  és még megannyi más miatt érdemes elolvasni. 

Pontozás: 10/10***



2015. november 10., kedd

S. J. Watson: A másik én


Fülszöveg: „Végzetes vonzerő… online.
Milyen mélyen ismerhetsz meg egy másik embert? Meddig mennél el azért, hogy kiderítsd az igazságot valakiről, akit szeretsz?
Amikor Julia, a harmincas éveiben járó, látszólag átlagos életet élő brit családanya megtudja, hogy húga brutális gyilkosság áldozata lett, nincs nyugodalma, amíg meg nem leli a gyilkost. A kutatás azonban hamarosan saját, bűnös érzéki vágyainak felfedezésébe csap át. Miután megismerkedik egy veszedelmes idegen férfival az interneten, elveszíti önmagát… az uralmat a tettei felett… és talán mindent. Rendületlen válaszkeresésével pedig veszélybe sodorja a házasságát, a családját, sőt, az életét is.
A világsikerű Amnézia (korábbi címén Mielőtt elalszom) szerzőjének pattanásig feszült hangulatú, lélegzetelállító fordulatokkal teli új pszichológiai thrillere az online chatszobák és a cyberszex sötét útvesztőjébe vezeti az olvasót, ahonnan nincs kiút.”



Kiadta: Athenaeum kiadó 2015-ben.
Fordította: Gellért Marcell
Fordításul szolgáló mű: S. J. Watson: Second Life
ISBN: 978-963-293-468-6
Oldalszám: 568

Steve „S. J.” Watson 1971-ben az angliai Stourbridge-ben született. A Birmingham University fizika szakán végzett, ezután Londonba költözött, és hallássérültekkel kezdett foglalkozni. Több kórházban eltöltött év után a hallássérült gyerekek gyógyításának specialistája lett. 2009-ben részt vett a Faber Academy írókurzusán – ennek eredménye a Mielőtt elalszom, melyet harminchét nyelvre fordítottak le. A könyvből készült film (Amnézia) hazai bemutatójának időpontja: október 30. (Forrás: könyv belső borítója)



A könyv öt részre, harminchárom fejezetre van tagolva.
Az első fejezet egy fotókiállítással indít, ahol szó esik a történet szempontjából lényeges képről, ami a kiállítás fő képe lett. Ez a kép nem más, mint Julia Plummer: Marcus tükörben 1997, Cibachrome másolata.
A fotó, ami után elszabadul a pokol.
Történetünk szereplőkkel bővelkedik, rengeteg információt juttat az olvasónak. Megismerhetjük Julia családját, baráti körét, múltját és jelenét, tragédiáit, gyengeségeit és félelmeit. Az író sikeresen már az elején bedob minket a mélyvízbe, s érezteti az olvasóval, hogy bizony ez a könyv nem lesz egy sétagalopp. Egy pszicho-thrillert tart a kezében az olvasó, tehát ha vidám gondolatokra vágysz, tedd is le! Igazán kemény témákat boncolgat. Gyerekvállalás, felelősség, alkoholfüggőség, gyilkosság, drogok, internetes ismerkedés buktatói, internetfüggőség, megszállottság, kétségbeesés, titkok, árulás és még megannyi más.
Talán azért annyira magával ragadó a könyv, mert napjainkban aktuális az internetes társkeresők használata és a netes ismerkedés minden lehetősége, simán megtörténhetne bárkivel hasonló. Vannak, akik többet töltenek a gép előtt, mint személyesen az ismerőseikkel. Ez azért elég szomorú.

Julia megszállottan nyomoz a húga meggyilkolása ügyében, s eközben teljesen kifordul magából.  Volt néhány olyan jelenet, mikor hangosan mondtam, hogy „Julia térj már észhez!”, anyukám pedig bejött és megkérdezte, hogy „Te meg kihez beszélsz?”. Mondtam neki, hogy ne aggódjon, nem bolondultam meg, csak a könyvben van ez a jelenet… erre megrázta a fejét nevetve, és kiment. Szerintem nem csak én beszélek néha a szereplőkhöz. Ugye nem?
Julia a húga halálával indokolja a tetteit, közben kétségek között vergődik, hogy biztosan jól cselekszik-e. A vágyak és az észérvek egymásnak feszülve ingatják a nő személyiségét és döntéseit. Sok év házasság után úgy érzi, hogy a neten megismert férfi új színt visz az életébe. Ő lesz a keddi program, és bár nem azt kapja, amit várt, mégis ragaszkodik egy ideig a férfihoz. Aztán ahogy a cselekmények egymást követik, rájön, hogy hatalmas bajba sodorta magát. A fickó nem az, akinek hitte, s nem az, akinek mondta magát. Belekerült egy jó nagy slamasztikába, amiből nem tudja, hogy is mászhatna ki. Izgalom, félelem, kétségbeesés egymást követve járják át a testét, és retteg attól, hogy miképp fog alakulni a helyzet. A vörös ruhás jelenetnél hág a tetőfokára az izgalom először, és az olvasó is együtt kezd aggódni a főszereplővel, együtt érez vele, még ha tudja is, hogy a saját butasága keverte őt nagyon nagy bajba, bár a végén kiderül, hogy valószínűleg így is, úgy is megtalálta volna a baj.


Watson ért a feszültség fokozásához, felkelti az érdeklődést, s eléri, hogy az olvasó a főszereplő bőrébe bújjon, rettegjen, borzongjon, kétségbeessen, s lázasan kutasson a fejében valami megoldás után. Az egész kalamajkába belekeveredik a családja, ami miatt még fokozottabb a helyzet. Aztán jön egy gyors csavar, és csak kapkodhatod a fejed, kész döbbenet, amit a könyv végén felfedezel. Titkok, árulás, megcsalás, netes kapcsolat, álnevek, gyilkosság, és az élet még megannyi negatív dolga, ami elragadhatja az embert a helyes irányból. A főszereplők korántsem tökéletesek (mert őket már amúgy is nagyon unjuk ugye), az író erőteljesen kiemelte az emberek negatív oldalát, s egy olyan történetet alkotott meg, ami hátborzongató hatással van az olvasóra, ráadásul még igaz is lehetne.

Milyen a könyv a könyv? 
Azon kívül, hogy a frászt hozza az emberre egy-egy jelenete, határozottan tanít valamire. Mégpedig arra, hogy ne bízzunk meg feltétlenül egy nicknévben, ne adjuk ki a személyes adatainkat, jelszavainkat, ne bízzunk meg akárkiben, vigyázzunk egymásra és magunkra. S ami a legfontosabb! Ne akarjunk nyomozgatni. Főleg ne egyedül! Legyünk résen, hogy ha már egyszer megtörtént a baj egy családtagunkkal (ne történjen), akkor ne történhessen meg újra. Az internetnek, társkeresőknek, ismerkedős oldalaknak megvan a pozitív, kapcsolattartós oldala mellett az a nagy hátránya, hogy arctalan, névtelen, bárkit rejthet a nick. A jóhiszemű emberek pedig piszok gyorsan bajba keveredhetnek, amiből nagyon nehezen, akár túl nagy árat fizetve keveredhetnek csak ki.

Julia karakteréről lehetett a legtöbbet megtudni, ő volt a főszereplő, mellette megismerhettük a férjét Hugh-t, a fiát Connort, Adrienne-t, Annát, Lucast, Ryant,  Paddy-t és Mariát, Dylant és még megannyi szereplőt, aki szerepet játszott ebben a történetben. Életszerű karakterek, életszerű történettel, izgalommal, veszélyekkel, rettegéssel, borzongással, kétségbeeséssel, titkokkal, rossz döntésekkel, árulással, összeesküvéssel és egy olyan véggel, amitől az olvasó dob egy hátast. Határozottan tetszett Watson stílusa, valószínűleg sort kerítek majd a Mielőtt elalszom című könyvére is.

Köszönöm a könyvet az Athenaeum kiadónak!

Pontozás: 10/10