Kristen Ashley: A titokzatos Ő (Álomférfi sorozat 1.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

„Miközben Gwendolyn Kidd Cosmopolitan koktélt iszik, találkozik álmai férfijával. És a találkozásból furcsa kapcsolat lesz a titokzatos férfival, aki éjszakáról éjszakára megjelenik a szobájában, mindig többet akarva. 
Gwen már éppen azon tanakodik, hogy véget kellene vetnie ennek az őrült kapcsolatnak, amikor megjelenik pokolfajzat húga, Ginger legjobb barátnője, és figyelmezteti Gwent, ha neki meg a húgának nem jön meg az esze, „mindketten megdöglenek". Gwen úgy dönt, a problémát rátestálja húga motoros barátjára. 

Ezzel azonban felhívja magára a denveri alvilág figyelmét, ezért Cabe „Hawk" Delgadónak – aki nem más, mint a titokzatos férfi – kell vigyáznia Gwen testi épségére. 

Így kezdődik a kommandós és a Cosmo-lány ember ember elleni küzdelme, és miközben Hawk a maga egyéni módján teszi a szépet Gwennek, a lány túlél egy bombatámadást, egy lövöldözést, egy-két emberrablást, dögös motorosok és szívdöglesztő rendőrnyomozók heves ostromát, és megismeri a szívszorító okot, amiért Hawk igyekezett távolságot tartani tőle. 

S miközben mindez történik, Gwen megtudja azt is, hogy a húga komoly bajban van, és el kell döntenie, kinek az életét kívánja megmenteni: pokolfajzat húgáét vagy álmai férfijáét.”

Kiadta: GABO kiadó 2015-ben.

Fordította: Tóth Gizella

Borítóterv: Szabó Vince

ISBN: 978-963-689-954-7

Oldalszám: 564

A fordítás alapjául szolgáló mű: Kristen Ashley: Mystery Man

Az első fejezetet végig vigyorogtam. Sőt… majdnem az egész kötetet végig vigyorogtam. Nem tehetek róla, elég viccesnek találtam a helyzetet. Először is: Nagy valószínűséggel én nem biztos, hogy besétáltam volna egy motorosokkal teli helyre, hiába szeretem a motorokat, na meg a tetkókat (bár nekem egyik sincs). Egész szimpatikusnak találtam Dogot és Tack-ot (polgári nevén Kane Allan, aki a Chaos motoros banda vezére), hiába képviselték ők a nehézfiúkat, hisz’ nekik tartozott Ginger, ráadásul alapjáraton sem voltak túlságosan törvénytisztelő polgárok. 

Nos… tekintve, hogy a húga egy igazi pokolfajzat (99%-ban), Gwen helyében egyáltalán nem próbáltam volna meg kihúzni a bajból. Magának kereste, oldja is meg. Nem gondolhatják komolyan, hogy minden egyes balhéból majd a jóságos nővérke kisegíti.

Aztán ott volt a Titokzatos Ő. Hogy lehet, hogy másfél éve „kapcsolatban” van a fickóval, de a nevét nem tudja? Ez azért nálam már az abszurd kategóriát súrolja.

Camille Antoine, Gwen egyik legjobb barátnője abszolút szimpatikus volt a történetben. Már az elején is látszott, hogy mennyire aggódik a barátnőjéért, és igyekezett ellátni hasznos tanácsokkal, amit persze Gwen nem nagyon fogadott meg. Ugyan miért is tette volna? (Bocsánat, néha átmegyek cinikusba vagy szarkasztikusba.) A párja Leo eszméletlen jó fej, imádtam.

Mitch Lawson nyomozó: Gwen szavaival élve „pompás példánya a férfinemnek”. Elég erőteljesen érezhető volt a feszültség közötte, és a Titokzatos Ő között, aki már annyira nem is volt titokzatos, miután kiderült, hogy ő nem más, mint a Hawk becenévre hallgató Cabe Delgadó. Igyekezett segíteni mindenben, ám ő a visszafogott udvarlás híve volt, nem úgy mint Tack vagy Hawk. 

Gwen apját és mostohaanyját imádtam. A kedves papa ugyanúgy Broncos drukker, mint én, szóval simán tudtam volna a való életben is közös témát vele. :D Meredith pedig egy földre szállt angyal. Anyja helyett anyja volt Gwennek, csupa szív nő, igazán tetszett a közöttük kialakult kapcsolat.

Lehet gonosz vagyok egy kicsit, de Troy szerintem jól járt azzal, hogy Hawk és az egyébként mindig kedves Tracy közölte vele a tutit. Igaz, hogy szegény Gwen viszont ettől agybajt kapott, de ugye cél szentesíti az eszközt. S minden jó, ha a vége jó.

Cabe „Hawk” Delgadóval viszont volt, hogy hadilábon álltam. Sok dolog nem tetszett vele kapcsolatban, túl parancsolgató, basáskodó volt, aki birtokolni akarta a nőt. Ráadásul voltak egyéb „történések”, ami miatt néha kiesett a kedvelt karakterek közül, de pár oldallal később visszaküzdötte magát. 

Akcióban nem volt hiány, Gwen iránt minden oldalról volt érdeklődő. Gengszter, rendőr, kommandós, félküllős tökfilkók, és persze a félig meddig rossz úton járó motoros bandavezér. Nem állítom, hogy nem idegesített néha a nő viselkedése, vagy nem kaptam agybajt Cabe (Hawk) tetteitől, gondolkodásmódjától, mégis volt, ami szórakoztatott. A vicces az, hogy még a legváratlanabb, legakciódúsabb részeken is csak mosolyogtam (kivéve az utolsó két fejezetet). Volt olyan rész, amikor mindkét főszereplőt elküldtem volna a jó fenébe, és helyettük olvastam volna Cam és Leó megismerkedésének történetét, mert Hawk és Gwen az agyamra ment. A családjaikat azonban nagyon megszerettem. 

A történet utolsó két fejezetét imádtam. Tényleg. Ahogy a végére összekovácsolódtak úgy igazán, és megkaptam a happy end-et.

Bár azt meg kell hagyni, hogy a Krisztusnak hála és a rohadt életbe kifejezések egy mondatban való szerepeltetésével valahogy nem értettem egyet.

Alapjáraton kaptunk egy szórakoztató történetet, bár voltak, amiktől tényleg sikítófrászt kaptam.

- Állandó bébizés

- Állandó cukorborsózás

- A túlzott megfigyelés, nyomozgatás a másik után

- A „keféljünk” és nyomjunk el mindent bánásmód

- Bizonyos rövidítések újra és újra felbukkanása. Pl.: T.Ő.

És még tudnám sorolni.

Ám voltak pozitív dolgok is, amiket lényeges kiemelnem.

- Nagyon erős humor szál

- Érzelmi húrok pedzegetése

- akciókban bővelkedő történet

- nagyon szerethető karakterek (Meredith, Cam, Elvira, Gwen apja Bax, Leo és még sorolhatnám)

- Hawk csapata

- az utolsó két fejezet történései egytől egyig.

Tehát összességét tekintve kaptam egy (macho túltengéses) történetet, ami akció is, érzelmes is, szerethető karakterekben és humoros jelenetekben bővelkedett, tehát élvezhető volt. Viszont nem volt hibátlan, így a pontozásnál kicsit szőrös szívű vagyok.

10/8

Meglátjuk, hogy a második kötet mennyire vesz le a lábamról.