Idézet

"Olvasd, nézd, hallgasd azt, amire a szervezeted vágyik, meglátod, minden hangulatodra, állapotodra találsz műfajt, s azon belül keresd azt a darabot, amelynek színvonala megüti a mértékedet." /Vavyan Fable/

"A jó könyv mindig megtalálta, ma is megtalálja azokat, akiknek íródott." /Vavyan Fable/

2015. október 27., kedd

LOL könyvek a Móra kiadótól 2.

Nem olyan régen írtam pár LOL könyvről, ám bőven van még, amit nem olvastam. 
A bejegyzést itt tudjátok megnézni: http://ariadneolvasmanyai.blogspot.com/2015/08/lol-konyvek-mora-kiadotol.html
Ma újabb három ilyen kötetről fog szólni a bejegyzés. Egyrészt, a Smith gimi utolsó két kötetéről, másrészt pedig Lauren Morrill: Vakrandi a végzettel című könyvéről. Ezen kívül persze lesz majd még egy harmadik bejegyzés is, amiben a többi könyv is kivesézésre fog kerülni (amint elolvastam), egyelőre azonban lássuk a fent említetteket. :) 


Marni Bates: Menő-riadó Kambodzsában

Fülszöveg: „Nincs olyan szitu, amit Chelsea Halloway ne tudna megoldani! Elvált szülők? Nem probléma. Az expasija belezúgott a gimi legbénább csajába? Csak idő kérdése, és észre téríti a srácot. De azzal még a rettegve bálványozott Menő-királynő sem tud mit kezdeni, hogy a szülei egy évre Kambodzsába (!) küldik tanulni, egy rakás stréber fősulis közé. A társai hígagyú libának tartják, ráadásul a tanára egy drogbáró fogságába kerül. Most Chelsea-re vár, hogy megszervezze a mentőakciót, és kijuttassa a csoportot az országból − lehetőleg élve. Még azt az idegesítő(en szexi és szuperokos) Houstont is, aki az beszólásaival az őrületbe kergeti.”

Kiadta: Móra kiadó 2015-ben.
Fordította: Kulcsár Júlia
Fordításul szolgáló mű: Marni Bates: Notable
ISBN: 978-963-11-9949-9
Oldalszám: 312, ebből a történet 306 oldal.
A borító vidám, csajos, fiatalos, ahogy azt már a többi LOL könyvnél is megszokhattuk.

A könyv elején az ajánlás nagyon jó. :)
„Neked ajánlom ezt a könyvet, ha úgy érzed, kizárólag a külsőd alapján ítélnek meg. Sose feledd, mennyi szépség rejlik benned a felszín alatt! Hidd el nekem, gyönyörű vagy!”

A könyv cselekménye elég fordulatos. Egyrészt ugye ott van a „menő” Chelsea, a suli legszuperebb és legvagányabb csaja, akit szülei száműznek Kambodzsába egy tanulmányi út erejéig. Azt hitték, hogy ha odaküldik, a lány végre tisztában lesz azzal mit akar, és kicsit lehiggad. Ezzel szemben jó nagy bajba keveredik, ám az tény, hogy sikerül magára találnia. Már az előző kötetekben is megmutatott néhány dolgot magáról, ám elég felszínes képet kaptunk róla. Most viszont határozottan másnak tűnt. Nem egy üres fejű, butuska libuska, aki a suli legmenőbb arca, hanem több is lapul a szíve mélyén, ha enged egy kis betekintést az életébe, gondolataiba, érzéseibe. Támadtak jó és rossz ötletei, ám határozottságával, problémamegoldó képességével tényleg haladt előre a tervei megvalósításában.
Másrészt pedig ott volt a történetben Houston is, aki miatt a szerelmi szál is erős volt a történetben. Imádtam a szócsatáikat, azt hogy Chelsea mindig kitalált neki valami más nevet, csak hogy bosszantsa, és törlesszen az állandó királylányozásért.
Ben, a tipikus szoknyabolond szereplő, akit annyira nem csíptem, viszont a másik két társuk, Liz és Amy abszolút kedvenc lett, és jó barátnőkké váltak, amire Chelsea-nek nagy szüksége volt, ugyanis eddig csak két álszent Barbie utánzat volt mellette, Smink és Pink.
 A könyvet az alábbi jelzőkkel illetném: izgalmas, érdekes, vicces, aranyos. 

 

Marni Bates: Itt a vége, lúzer véle!

Fülszöveg: „Áll a bál a Smith gimiben! Az egész suli bezsongva várja a tavaszi bulit, három diáknak viszont olyan fordulatot hozhat ez az este, amire egyáltalán nincs felkészülve… 
Melanie a csajkódex miatt nem mer járni a barátnője öccsével. De irtó nehéz ellenállni Dylannek, aki maga a két lábon járó kísértés. 
A lúzer Isobelt az egyik legszexibb srác valamilyen rejtélyes okból randira hívja. A lányt már ettől is kitöri a frász, hát még attól, hogy a kamu kapcsolat Spencerrel esetleg valódira fordulhat. 
Corey álmában sem gondolta, hogy egy rocksztárral járni ennyire bonyolult. Vajon elég erős a szerelmük Timmel, hogy megküzdjenek a folytonos médiacirkusszal, na meg a melegellenes tüntetőkkel, akik próbálják kitiltani őket a buliból? 
Lehet, hogy ez a bál mégsem lesz mindenkinek leányálom…”

Kiadta: Móra kiadó 2015-ben.
Fordította: Béres Csilla
Fordításul szolgáló mű: Marni Bates: Awkwardly Ever After
ISBN: 978-963-11-9950-5
Oldalszám: 340

Nem szokásom a karakterek iránti mély nyáladzás, de Spencer karaktere annyira zabálnivaló. Humoros, aranyos, törődik másokkal, még ha ezt nem is igazán szereti kimutatni. A focit imádja, és a külvilág számára talán nem más, mint egy gazdag, focizó csajmágnes, de ennél jóval több lapul a felszín alatt. Imádom, hogy Isobel mellett szépen lassan kibontakozik, és végre megmeri mutatni önmagát. Persze ez fordítva is így van, hiszen Isobel (akit Spencer csak Belle-nek becéz) kivirul Spencer mellett. A történet fő cselekményszála az övék, amiért nem győzök elég hálás lenni az írónőnek.
Aztán ott van a Melanie és Dylan közötti szál, ami elég vékonyka, ám annál akciódúsabb.
Majd feltűnik Dylan és Mackenzie apja, és borul a bili.
S végül, de nem utolsó sorban ott van Corey és Tim kapcsolata, ami nem túl zökkenőmentes. Corey nyafogásait nehezen viseltem, viszont a bálon való viselkedésével abszolút kiengesztelt. Imádtam a beszédét, korábban kellett volna.
Az összes kötetből Spencer volt a kedvenc, majd őt követi Logan és Houston. Na meg persze a párjaik, bár Mack néha az agyamra ment. Isobel viszont a csajok közül kedvenc, ahogy Chelsea is. Nagyon jó karakterek.


A sorozat nem más, mint négy (öt, ha a Rocksztárt kaptam karácsonyra-t is ide számoljuk) aranyos történet, ami az élet és az iskola buktatóit mutatja meg. Klikkesedés, rivalizálás, kiközösítés, előítéletek, szerelem, csalódások, önbizalomhiány és társaik. A sorozat tíz pontból nálam egy erős kilencessel zárt. 


Lauren Morrill: Vakrandi a végzettel

„Julia semmit nem bíz a véletlenre, köszöni szépen. Pláne nem egy tanulmányi kirándulást Londonba, ami a hozzá hasonló Shakespeare-rajongóknak az ígéret földje! 
Csakhogy a kiszámítható terveknek lőttek, amikor idegesítő osztálytársával, a szabályokat hírből sem ismerő Jasonnel kerül párba az út idejére. Már első este egy vad buliban találják magukat, és másnap Julia flörtölős SMS-eket kap egy ismeretlen számról! A lány persze kíváncsi a rejtélyes imádóra, ezért alkut köt az ördöggel (izé… Jasonnel), aki segít kideríteni, ki küldi az üzeneteket, ha Julia hajlandó végre lazítani egy kicsit. A kalandos hajsza során a lány sok mindent megtanul, ami nem szerepel (kismillió) útikönyvében − például, hogy semmi nem lepi meg annyira az embert, mint az igaz szerelem.”

Kiadta: Móra kiadó 2015-ben.
Fordította: Chovanecz-Molnár Éva
Fordításul szolgáló mű: Lauren Morrill: Meant to Be
Oldalszám: 392
ISBN: 978-963-41-5024-4

Könnyed, szórakoztató, mélységeket kerülő történet.
Persze szó esik a különc viselkedésről, stréberkedésről, klikkesedésről, kiközösítésről, önmagunk megismeréséről, ám többnyire a humoros vagy épp romantikus jelenetek váltakoznak. 
Jason-t megpofoztam volna a repülőn való viselkedéséért, ám később nagyon megkedveltem, akármilyen link volt a viselkedése néha.
Julia a tipikus, mindent megszervezek, nehogy összeomoljon az életem egy szempillantás alatt karakter, aki a szabályoknak élt a Londonban tett tanulmányút előtt, ahol azonban Jason hatására elengedi magát.
A közös jelenetek nagyon szórakoztatóak voltak, és volt mondanivalójuk.

Az osztálytársak között voltak idegesítőek, beképzeltek, felületesek, többnyire azonban Jason és Julia van középpontban, a többieket nem is nagyon mutatja be az írónő.
A helyek leírása mesteri, imádtam a barangolásokat, a "tanulmányút" helyszíneit, ahová Jason elkalauzolja Julia-t. 
Amúgy az írónővel a facebook-on található LOL könyvek oldal szerkesztője készített egy rövid interjút, amit itt meg is találtok: https://www.facebook.com/notes/lol-k%C3%B6nyvek/k%C3%A9rd%C3%A9sekkel-ny%C3%BAztam-lauren-morrillt-/900934083333547

10/9

Tehát összességét tekintve a LOL könyvek eddig nagyon jó helyen végeztek, reméljük a későbbi kötetek is hasonlóan szórakoztatóak lesznek. Tiniknek és felnőtteknek egyaránt tartalmaznak ugyanis mondanivalót. :)

2015. október 22., csütörtök

Interjú Lana Millan írónővel!

Az Athenaeum kiadó egyik kedves munkatársának közvetítésével, sikerült interjút készítenem Lana Millan írónővel, aki nem más, mint a frissen megjelent, ám már most nagy népszerűségnek örvendő Átkozott Hannah Brown című könyv szerzője. 
Ezúton is köszönöm Blankának a közreműködést! :)


Most pedig nézzük, mit is tudhatunk meg Lana Millan-ről!

Köszönöm, hogy vállalta az interjút.

Kedves Bernadett, én köszönöm az érdeklődést.

Elég nagy titokzatosság veszi körül, és mint azt a kiadó honlapján és a könyv belső borítóján is olvashattuk, nem igazán hisz az írói önéletrajzokban. Mégis, mi az, amit szívesen elmondana magáról az olvasóinak?

Arról van szó, hogy ebben a történetben magamat tartom a legkevésbé fontosnak. Minden, amit elmondhatnék magamról, ott van a könyvben. Aki elolvassa, jobban megismer, mint a környezetemben legtöbben. :)

Mikor kezdett el írni? Az írást hivatásnak vagy hobbinak tekinti?

Ezt napra pontosan tudom, 2012. november 27-én kezdtem el írni, de tényleg. Előtte való este néhány barátommal arról beszélgettünk, kinek hogyan alakult az élete, és milyen távol kerültünk az álmainktól. Megígértük, hogy teszünk valamit ezért, nem csak sajnálkozunk és kesergünk egymás közt. Másnap a gép elé ültem, és bár fájdalmas volt az első sorokat a monitoron látni, meg kellett tennem, mert hová lesz a világ, ha már a saját magunknak tett ígéreteinket sem tartjuk be? Korábban is akadt néhány próbálkozás, de sosem volt elég bátorságom ahhoz, hogy komolyan vegyem.

Honnan jött a Lana Millan írói név?

Írás közben mindig Lana Del Reyt hallgattam, emiatt Lana. A Millan véletlenül jött, először Millert szerettem volna (Arthur Miller után), de amikor leírtam egy papírra, annyira csúnya volt a kézírásom, hogy Millannak látszott. Nem hiszek a véletlenekben, ezért maradt a Millan.

Publikált már más néven, vagy Hannah Brown története az első megjelent írása?

Nem, még sosem publikáltam, Hannah az első.

A könyv megjelenése még igen friss, ám vannak már jócskán visszajelzések. Ilyen fogadtatásra számított?

Még annyira friss ez a dolog, de reméltem, hogy pozitív lesz a fogadtatása. :)

Tervezi, hogy tovább szövi Hannah történetét, vagy úgy gondolja, hogy egykötetes szereplő lesz?

Elképzelhető a folytatás, minden azon múlik, hogy az olvasók mennyire szeretik meg Hannah karakterét.

Karakterei igen élethűek, szinte kilépnek a könyvből. Érdekelne, hogy szereplőit valós személyekről mintázta, avagy teljesen fiktív személyek?

A szereplők többnyire fiktív személyek, akiket feltöltöttem, majd ismerősöktől, barátoktól elcsent tulajdonságokkal gyúrtam össze.

Készül már a következő regénye? Esetleg még csak tervben van? Amennyiben igen, az is a chick lit műfajban íródik?

Igen, készül, műfaját tekintve kicsit komolyabb, mint Hannah története, ráadásul egy elég erős fantasy szál van benne. Meglátjuk, hogy mi lesz a sorsa. :)

A facebook-on Hannah Brown oldalán látható egy kép, „Az élet túl rövid, ahhoz:” felirattal és egy felsorolással. Ön is hisz a felsoroltakban, vagy ezek a gondolatok szimplán jól illenek Hannah karakteréhez és történetéhez? Melyik az, amiről azt gondolja, mindenkinek meg kellene fogadnia?

Hannah és köztem azért van némi átfedés. Vele együtt jártam végig az utat, vele nevettem, éreztem, amit ő érzett. Fura ezt így leírni, de sokat tanultam tőle, főleg azt, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy ne éljünk, hogy ne merjünk élni.


A könyvében szó esett Clive könyvtárszobájáról, tetemes mennyiségű könyvgyűjteményéről. Ön is nagy gyűjtő? Melyik könyvére mondaná azt, hogy az a kedvenc? Milyen könyvet ajánlana az olvasóinak?

Nagyon szeretem a könyveket, bár az utóbbi időben igyekszem visszafogni magam. Eldöntöttem, hogy csak akkor veszem meg a következőt, ha az épp aktuális olvasmányommal már végeztem. Mondanom sem kell, nem szokott összejönni…
Ha csupán egyetlen könyvet ajánlhatnék, akkor az Christopher Moore: Biff Evangéliuma‎ lenne.

Köszönöm, hogy időt szakított a kérdéseimre.
További sikeres, boldog és ihletben gazdag időszakot kívánok!

Én köszönöm. :)


Hannah Brown facebook-os oldalát itt tudjátok megtekinteni és figyelemmel kísérni: https://www.facebook.com/readhannahbrown?ref=ts&fref=ts

A könyvről szóló bejegyzésem pedig itt található: 

Hálás vagyok az írónőnek és a kiadónak a lehetőségért, és személy szerint én nagyon reménykedem Hannah történetének folytatásában, a készülő regényt pedig már most nagyon várom. :) 

2015. október 14., szerda

Lana Millan: Átkozott Hannah Brown

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!


„Hannah Brown televíziós szerkesztő, aki, ha nagyon muszáj, műsorvezetőként is megállja a helyét. Makacs, akaratos, többnyire magával is elégedetlen, esendő nő. Időnként fenemód kritikus, a barátaival is kíméletlen, mégis jószívű, és gondoskodik azokról, akiket szeret. 

A boldogság keresése nehéz feladat, főleg, ha az ember a saját vágyaival sincs teljesen tisztában. Hannah botladozó, gyakran elbizonytalanodó, ám a céljait és a szerelmet kitartóan kereső, szerethető figura, aki gyakran bajba kerül, de kimászik belőle, hogy a gyökerei kutatásának kellős közepén egyszer csak magát és a társát is megtalálja. 
Ismerős a helyzet? Lányok, vigyázzatok! Ez a hol fanyar-humoros, hol keserű, hol édes, de mindenképpen izgalmas lányregény veletek is megtörténhet. 
Nem biztos, hogy egy szép napon a kezében karácsonyfatalpat szorongató, félmeztelen szexistent találtok az erkélyeteken, de jobb, ha nyitva tartjátok a szemeteket, mert bármelyik kanyarban rátok kacsinthat az élet egyik pajzán kihívása vagy öröme. 
Kinek-kinek a magáé.”


Kiadta az Athenaeum kiadó 2015-ben.
A borító Földi Andrea munkáját dicséri.
ISBN: 978-963-293-4785
Oldalszám: 324

Nem igazán olvastam még magyar írónőtől chick lit műfajú regényt, így külön öröm, hogy az Athenaeum kiadótól megkaphattam a frissen megjelent Lana Millan könyvet, melyet ezúton is köszönök.
A fülszöveg jópofa és figyelemfelkeltő, rengeteg vidám percet ígérő.
Az írónőről túl sok mindent sajnos nem tudunk, a kartonált borító fülecskéjén is csak az alábbi olvasható:

Már a könyv elején nagyokat kacagtam, határozottan jó érzéseim voltak. A hetedik oldalon a főszerkesztő jellemzése zseniális.

„ – Szarul nézel ki – mondja köszönés helyett, miközben ő pont úgy fest, mintha egy elfuserált plasztikai műtétet hajtottak volna végre rajta. Mint aki voltaképpen Quasimodo egyenes ági leszármazottja, ám a rokonságot mindenki elől titkolni igyekszik, és hajlott hátát méregdrága öltönnyel álcázza. Az asztali lámpa fényében az arca okkersárga. Én a helyében nézetnék egy májfunkciót. De persze én nézek ki szarul. Nyilván.”  
Majd a jellemzés után még hozzátoldja az írónő, hogy a főszerkesztő egy jól öltözött lidérc. Már látom is magam előtt. :D
Hannah megkapott egy olyan állást, amitől a hideg verejték is elöntötte.  Szerkesztőből műsorvezető lett, mert Lois, az igazi műsorvezető eltörte a lábát, aki pedig helyettesíthetné, síelni ment. Remegő lábakkal, idegesen, gyomorgörccsel indította a műsort, és alig várta, hogy vége legyen. Akadtak meglepetések, például Dolores megjelenése a műsorban, vagy az édesanyja telefonja, na és nem feledkezhetünk meg a magas, kisportolt, fekete hajú és zöld szemű alsógatyás betörőről sem, akit otthon talált.
Másnap közlik vele, hogy három hétig ő a műsorvezető. Na, itt már kezdtem szegényt sajnálni, bár azt gondoltam, hogy még jól is elsülhet a dolog. Imádtam a sziporkázó párbeszédeket, Hannah szarkasztikus és kissé hibbant személyét, aki valamiért nagyon emlékeztet valakire.

Itt pedig egy idézet, amitől újra „déjá vu” érzésem támadt:

„ –Amíg elkészül az étel, megmutatom a könyvtárat. Imádni fogod.
– Ezt meg honnan veszed? – tudakolom, de közben a tekintetem Clive izmos feneke és a festmények között cikázik.
– A nők általában ruhákat tartanak a gardróbjukban, a tiédben könyvek vannak. – Egy kicsit bosszant, hogy néhány óra leforgása alatt az egész lakásomat átkutatta, és mindet megtudott rólam.
– Szeretek olvasni – duzzogok vállvonogatva. A könyvek nem mennek ki a divatból, és sosem hízom ki őket. Számomra jobb befektetés, mint a ruházkodás, ennyi az egész.”

Imádtam az egész könyvtáros részt, a különleges festménnyel és a rejtélyes családi történettel együtt. A jellemzés alapján simán a „beköltöznék” kategóriát erősíti Clive háza.

A negyedik és ötödik fejezet egyszerre volt fagyos és tüzes. Tetszett, hogy egyáltalán nem volt túlzó vagy sok. Mindenből pont amennyire szükség van.  Imádtam a nagy hóesést, s reméltem, hogy ott ragadnak mindketten Frestonban. Szerettem a lelkizéseket, hogy az ágyjeleneteken kívül helyet kapott még az igazán mély, és őszinte beszélgetés is. Reméltem, hogy ezen a nyomvonalon haladnak majd tovább, és jön a happy end. Persze várható volt, hogy valami történni fog, hisz’ túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen, kellett valami, ami bekavar. Meg is kaptuk, és jött a depizés, az idegesítő barátnők és családtagok, új és régi ismerősök, családfakutatás, döbbenetes hírek, majd jött a felismerés, megbocsájtás, s ezt követően a megkönnyebbülés és a happy end.


A történet magával ragadó, szenvedélyes, humoros, elgondolkodtató. A szereplők néha idegesítőek, máskor jópofák, tehát életszerűek. A történet akár meg is történhetne valakivel, annyira valóságosan, élethűen ábrázol az írónő. A könyv olvastatja magát, letenni szinte csak fizikai fájdalom árán lehet. Határozottan érdemes figyelemmel kísérni az írónő munkásságát, mert ezzel a regényével, újabb kedvenccel bővítette a könyvespolcomat.


Pontozás: 10/10

2015. október 13., kedd

Nicholas Sparks: Hosszú utazás

Fülszöveg: „Két szerelem. Két szívbe markoló történet az örök reményről és mindarról, ami igazán fontos az életben.

Ira Levinson egy hideg téli reggelen balesetet szenved: autójával átszakítja az út menti szalagkorlátot, és az árokban landol. A kilencvenegy éves, rákbeteg férfi a lassan behavazódó autóban kényszerülne szembenézni a halállal, ha imádott felesége, Ruth nem sietne a segítségére. Az asszony kilenc éve meghalt, ám Ira valósággal úgy érzi, Ruth még mindig mellette van, és ez arra készteti őt, hogy felelevenítse egy nem mindennapi szerelem és házasság történetét. 
Sophia Danko művészettörténetet tanul a Wake Forest Főiskolán, és életében először baráti unszolásra részt vesz egy rodeón. Itt ismerkedik meg Luke Collinsszal, az egyik rodeóssal, és a két fiatal között hamarosan szerelem szövődik. Sophia nagyvárosi lány, okos és ambiciózus, míg Luke egy farmon él az édesanyjával, és kőkeményen dolgozik a megélhetésért, még súlyos sérülése miatt sem adja fel a rodeózást. Kérdéses, hogy két ennyire különböző, ilyen eltérő családi háttérrel és érdeklődéssel rendelkező ember megtalálhatja-e egymás mellett a boldogságot. 
A sors úgy hozza, hogy a két pár története különös módon egybefonódik, és az események innentől kezdve nem várt fordulatot vesznek.

Nicholas Sparks (Szerelmünk lapjai, Éjjel a parton, Üzenet a palackban), a világszerte ünnepelt, megannyi megfilmesített regényt író szerző új kötete a soha el nem múló szerelemről és az örökké jelen lévő reményről szól megrendítő erővel.”
  
  

Megjelent: 2013 szeptemberében a General Press kiadó gonozásában.
Fordításul szolgáló mű: The Longest Ride
Oldalszám: 392
Fordította: Kolláth Nóra


Nicholas Charles Sparks 1965. december 31.-én született Omahában. Könyvei meghódították a külföldi és hazai olvasókat egyaránt. Több történetét is megfilmesítették, amik szintén nagy sikernek örvendenek.
Édesapja professzor, édesanyja pedig szemészeti asszisztens. A Sparks házaspárnak három gyermekük született, Nicholas volt a középső gyermek. Bátyja csak egy évvel idősebb nála, húga pedig egy évvel fiatalabb volt, sajnos azonban harminchárom évesen meghalt. Ő ihlette Jamie Sulluvan karakterét az egyik könyvéhez, az „A Walk to Remember”  azaz: A leghosszabb út című regényéhez,  amit meg is filmesítettek (Séta a múltba).
Rengeteg szakmában kipróbálta magát, volt pincér, ingatlanközvetítő, gyógyszerügynök, stb.
1993-ban írta meg a The Notebook (Szerelmünk lapjai) című könyvét, amiért két év múlva elég sok pénzt kapott, s ami a megjelenés első hetén már a New York Times sikerlistájának élére került.
Első könyvének sikere után New Bernbe költöztek. Azóta is itt él feleségével és gyermekeivel. Több jótékonysági szervezetet támogat, igen nagylelkűen.



Ebben a történetben két szálat követhetünk nyomon. Egyrészt Ira és Ruth történetét, ami egyfajta visszaemlékezés Ira szemszögéből, valamint Sophia és Luke történetét, ami „napjainkban” játszódik, és felváltva olvashatunk Luke és Sophia szemszögéből. Mindkét szál bővelkedett érzelmekben és igazán mély, elgondolkodtató gondolatokban. Szerettem Ira és Ruth történetéről olvasni, hisz’ szinte egy egész életet együtt töltöttek. Ugyanakkor Luke és Sophie története is magával ragadó volt. A rodeós és a művészettörténész kapcsolata. :) Két nagyon különböző ember, akiben több a közös, mint először hinné az ember.


Ritkán esik meg velem, hogy először látom a könyv alapján készült filmet, majd csak később olvasom el a könyvet. Most így történt. Tetszett a film, és tetszett a könyv is. Sok dologban más volt, hiszen a könyv történéseit a film nem adhatta volna vissza teljes egészben, annyi mindent tartalmazott. Imádtam a részletes leírásokat, a jellemzéseket, az egyedi stílust, amit Nicholas Sparks könyveiben mindig felfedezek. Szeretem azt, ahogy egy-egy helyzetet ábrázol. A karaktereiből mindig süt a szenvedély, élettel teli és magával ragadó szereplők, akik szinte kilépnek a regényből. A legnagyobb eltérés a film és a könyv között az volt, ahogy Ira és Sophia kapcsolatát ábrázolták. Meg kell vallanom, ebben az esetben a film felé hajlottam, mert ez jobban tetszett úgy, ahogy a filmben kivitelezték. Ám a filmesek nem tudták visszaadni azt a sok információt, amit Sparks belefoglalt abba a 392 oldalba. Én szívem szerint azt ajánlanám, hogy aki elolvassa a könyvet, az nézze majd meg a filmet is. Úgy kerek egész. Főleg azért, mert a szereplőgárda hatalmasat aratott. Scott Eastwood (Luke Collins) Britt Robertson (Sophia Danko) Jack Huston (Ira) és Oona Chaplin (Ruth) nagyszerűen megtestesítették a karaktereiket. Olvasás közben is őket láttam magam előtt.
Ez a történet számomra felért egy vérátömlesztéssel.

Filmes poszter

Pontozás: 10/10

2015. október 9., péntek

Claire North: Harry August csodálatos élete

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

„Harry August a halálos ágyán fekszik. Már megint.
Bármit tesz, bárhogy dönt, ha eljön a halál, Harry mindig visszatér oda, ahonnan elindult: újra gyerek lesz, de olyan gyerek, akinek birtokában van az immár jó néhányszor leélt életére vonatkozó összes tudás. E téren soha nem változik semmi. 
Egészen mostanáig. Ugyanis a tizenegyedik élete végéhez közeledő Harry ágya mellett fölbukkan egy kislány: „Kis híján lekéstem magát, dr. August” – mondja. „Küldenem kell egy üzenetet.” 
A könyv annak történetét meséli el, hogy mit tesz Harry ez után, mit tett előtte, és hogyan próbálja megmenteni a múltat, amelyen nem változtathat, illetve a jövőt, amelyet nem hagyhat bekövetkezni.”
  

A könyvet kiadta az Athenaeum kiadó 2015-ben.
Fordította: Szeiberth Ádám
Fordítás alapjául szolgáló mű: The First Fifteen Lives of Harry August
Oldalszám: 480
ISBN: 978-963-293-452-5


Mit is tudhatunk arról a hölgyről, aki Claire North néven ír?
1986-ban született Angliában, Catherine Webb néven. Pályafutása elején, saját nevén publikálta írásait, amik főképp Young Adult könyvek voltak. Később felnőtteknek szóló könyveket kezdett el írni (főleg fantasy-t), amikor a kiadója felvetette az ötletet, hogy ehhez a stílushoz új név is dukál, így születetett meg Kate Griffin. Aztán megírta a Harry August csodálatos életét, és „megszületett” Claire North írónő. Többen megkérdezték, hogy ki is ő valójában, amire az volt a válasza, hogy mindhárom összegyúrva. :)
Az írónő honlapja sok-sok információval: http://www.kategriffin.net/

A könyv nyolcvankét fejezetre tagolódik. Mondhatni elég rövidekre. Mégis szükségesnek éreztem én is, az ily módú tagolást.
A történetünkben adott egy szőke, hosszú lófarokba fogott hajú, hétéves kislány, aki megjelenik a kórházban, miközben a hetvennyolc éves dr. August haldoklik. Immáron tizenegyedszer. Már ez a tény is felvet megannyi kérdést az emberben, hát még ha kiderül, hogy miért is ment hozzá a kislány. A kezdésre mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy átlagos. Az írónő tudta, hogy az olvasó grabancát már rögtön a legelején el kell kapnia, és a figyelmét úgy megragadnia, hogy az a történet utolsó soráig megmaradjon.
Hihetetlen mennyiségű adatot juttat el az olvasóhoz a könyv, és néha eléggé sokkolóak, ép ésszel felfoghatatlanok, vagy legalábbis mélyen elgondolkodtatóak. Rengeteg kérdés felmerül, amire a válasz vagy megérkezik, vagy sem. Többnyire a kérdés újabb kérdéseket szül, és a történet felénél már egy hatalmas kérdőjel villog az ember szeme előtt. Az biztos, hogy még a mai „fejlett” világban sem lenne olyan, aki kétkedés nélkül elhinné azt, amit dr. August állít. Talán ezer emberből egy lenne, aki elgondolkozna a felvetésen, a maradék kilencszázkilencvenkilenc pedig muszájdzsekit adatna a jó doktorra. Lássuk be, elég meredek a téma, és bőven okot adna a szkepticizmusra.
Kíváncsi lennék, hogy az írónőnek hogy pattant ki ez az ötlet a fejéből, illetve pontosan milyen fogadtatásra számított az olvasóktól? A témája minden, csak nem könnyed. S az is biztos, hogy rengeteg kérdést felvet, gondolatokat ébreszt, különböző érzéseket vált ki.

Ezt a könyvet nem lehet kutyafuttában elolvasni. Bár terjedelemben olvastam már nagyobb lélegzetvételnyit, témáját, mondanivalóját tekintve viszont határozottan az a véleményem, hogy hagyni kell időt magunknak arra, hogy megemészthessük a cselekményeket és a mondanivalót. Személy szerint én bő száz oldal után letettem a könyvet, és hagytam a mondanivalóját érlelődni másnapig, hátha a kérdéseimre választ is találok a már elolvasott részletben.
Annyi témát körülölel ez a könyv…
Világháborúk, családok, halál, titkos társaság, ismétlődő rendszerek, rendszertelen ismétlődések, emberi kapcsolatok, emberi természet, titkok, összeesküvések, gyilkosság, világvége, stb. Napestig sorolhatnám, és egyiket sem mondanám könnyű témának. Az egész közepében pedig ott áll a jó doktor, Harry August, aki az egészbe belecsöppent, cseppet sem önszántából, és nem tud mást tenni, csak beletörődni, és kihozni az egészből a lehető legjobbat.
Mindenesetre dr. August személyisége magával ragadó, a gondolkodásmódja pedig lebilincselő. Azt hiszem, az írónő nem kicsit alkotott ezzel a könyvvel. Nem állítom, hogy minden sorát értettem (kellett néha az a fránya google), viszont az agytekervényeimet alaposan megmozgatta.
Az emberben óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy mit tenne, ha ugyanúgy járna, mint Harry August? Ugyanazt, vagy legalábbis majdnem ugyanazt az életet leélni annyiszor, újra meg újra tudván, hogy veszélyes bármit is változtatni, már ha egyáltalán lehetséges. Tekintve, hogy milyen kemény időszakok vártak szegény doktorra, alighanem becsavarodnék. Ép ésszel felfogni, hogy bármi történik, visszacsöppenek ugyanabba az életbe, újra és újra átélve minden fájdalmát és nehézségét, szinte lehetetlen. Látni rengeteg embert meghalni, és semmit nem tehetsz, hogy megváltoztasd a dolgok végbemenetelét, ráadásul rád is veszély leselkedik, nem tudhatod kiben bízhatsz.
Ez az olvasmány egy cseppet sem rendhagyó remekmű. Elgondolkodtató, néha ijesztő, máskor döbbenetes és frusztráló. Bár sok kérdésre választ kaptam a történet olvasása közben, újabb és újabb kérdések születtek, amikből maradt néhány megválaszolatlan. Biztos vagyok abban, hogy ez a könyv maradandó nyomot hagy az emberben, és még sokáig foglalkoztatja az írónő által felvetett téma az olvasót.

Köszönöm a könyvet az Athenaeum kiadónak! Újabb érdekes élménnyel gazdagodtam. :)

Pontozás: 10/10


2015. október 3., szombat

Gwenda Bond: Lány a kötélen

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg: "Üdvözli nézőit a Cirque American!
A tizenhat éves Jules Maroni álma, hogy kötéltáncos édesapja nyomdokaiba léphessen a magasban. A Repülő Garciák jelenléte azonban könnyen keresztülhúzhatja a lány számításait. A rivális Maronik és a Garciák ugyanis hosszú évtizedek óta esküdt ellenségként kerülik egymást…
Jules azonban nem hajlandó tudomásul venni a családi drámát, és csakis a drótkötélre összpontosít. De amikor felfedez egy pávatollat – egy hírhedt, balszerencsét hozó tárgyat – a jelmezén, Jules kis híján elveszíti az egyensúlyát. Miközben egyre több titokzatos, balszerencsét hordozó talizmán bukkan fel a színen, Jules rájön, nincs más választása: segítséget kell elfogadnia, mégpedig a legváratlanabb forrásból: Remy Garciától, aki mellesleg a Cirque legjobb légtornásza. 
De mitől óvja annyira nagyanyja a lányt? Mit tartogatnak Jules számára a Nagy Arkánum lapjai? Meg lehet-e változtatni előre megírt sorsunkat?"


Kiadta: Athenaeum kiadó 2015. szeptember 21.
Fordította: Robin Edina
Fordításul szolgáló mű: Girl on a Wire (ami megjelent 2014-ben)
Oldalszám: 368
ISBN: 978-963-293-461-7
Borítóterv: Földi Andrea

Bár a külföldi borító is tetszik, most a hazai jött be jobban. Imádom a kék színt, ráadásul ez a csillagképes megoldás nagyon ötletes.

Gwenda Bond kreatív írásból diplomázott. Több ifjúsági regénye örvend nagy népszerűségnek. Ezek közül hozzánk a Lány a kötélen című jutott el, amiben a vakmerő főhősnő megismerkedik a cirkusz varázslatos és rejtélyekkel teli oldalával. Írásai megjelennek többek között a Los Angeles Times, Publishers Weekly, és a Locus Magazine oldalain. Az írónő gyermekkora óta rajong Lois Lane karakteréért, és az a szóbeszéd járja, hogy emiatt újságírói végzettséget is szerzett.
A férjével, Christopher Rowe íróval, és állatseregletükkel, többek között egy Hemingway nevű macskával a Kentucky állambeli Lexingtonban élnek egy száz éves házban.
Honlapján (www. gwendabond.com) arra bíztatja olvasóit, hogy bátran lépjenek vele kapcsolatban akármilyen közösségi fórumon (facebook, twitter és társai), mert szívesen hallana az olvasóiról, illetve ha feliratkoznak a hírlevelekre, akkor minden újdonságról tájékoztatja őket. :)


A Lány a kötélen című könyv a Cirque American sorozat első része. A sorozat minden kötete különálló történet lesz, a közös bennük természetesen, ahogy a cím is mutatja, a cirkusz. Első kötetben Jules Maroni a kötéltáncos áll a főszerepben, míg a második kötet (Girl in the Shadows) Moira Mitchell bűvésznőről fog szólni.

A történet indítása frappáns és lendületes volt, és szerencsére a végéig elkísérte a lendület. Az események viszonylag gyors folyásúak voltak.
A Maroni család érkezése nem volt zökkenőmentes, az első éjszakájuk eléggé érdekesen alakult. Verekedés, viszály, titkok, boszorkányság, próbák, vonzalom. Minden volt az első nyolc fejezetben, ami csak felkelthette az ember érdeklődését.
Szerettem nagyon azt a részt, amikor Bird Millman-ről olvashattam. Hisz’ az írónő printerest oldalán is találhatunk róla képet is (link a bejegyzés alján).
A könyvet valaki a Rómeó és Júliához hasonlította. Nos, talán néhány helyen tényleg felfedezhetünk párhuzamot a két történet között. Imádtam Jules és Remy karakterét, azt, hogy már az első pillanattól szikrázott a levegő közöttük, még ha két ellenséges család tagjai voltak, akkor is. Mindketten végletekig makacsok voltak, rafináltak, éles eszűek, elszántak és szerették volna megvalósítani az álmukat, ugyanakkor megfejteni a rejtélyt, ami a múltban történtek miatt nagy nyomással volt a kapcsolatukra. Megannyi veszély, gyűlölködés és vád, mégis mint a bimbózó rózsa megjelent a szerelem is a fiatalok között. Ahogy Dita és Sam között is. Imádtam őket, annyira tökéletes volt minden, még akkor is, ha rengeteg mindennel kellett szembenézniük.
Aztán a huszonnegyedik fejezet vége iszonyatosan megrázott. Ez a csavar igazán gonosz volt az írónőtől. Úgy éreztem magam, mint akit gyomorszájon vágtak. Nem kaptam levegőt, könnyek gyűltek a szememben, és nem akartam elhinni, hogy ez történt. Mégis megtörtént. Akkor, abban a pillanatban egy kicsit összetörtem. Reméltem, hogy ezt az egy dolgot elkerülhetjük. Végül nem így lett.
A könyv végig fordulatokban volt gazdag, és tudott meglepetést okozni. A szereplőket nagyon megszerettem, bár a nagyival szemben voltak fenntartásaim. Remy, Jules, Sam, Dita, a Maroni szülők és még a társulat néhány tagja mind-mind a szívemhez nőtt. Tökéletesen kidolgozott, életszerű karaktereket kaptunk, akik mindannyian hozzátettek a cselekmények értékéhez.

Az írónő által betekinthettünk tényleg egy olyan varázslatos világba, ahol néhány pillanatig nézőből előadóművésszé váltunk, megtapasztalva ennek a pozitív és negatív oldalát egyaránt. Titkokkal, viszályokkal, varázslatokkal és szerelmekkel tarkított történetet kaptunk, s egyaránt részesültünk boldog és szomorú pillanatokban. Nagyon remélem, hogy a kiadó a sorozat többi részére is vevő lesz, és eljut hozzánk a többi kötet is. Kíváncsian várom ugyanis, hogy legközelebb is képes lesz-e az írónő varázslatot bocsátani rám. Most sikerült. Nagyon megszerettem a történetet, bár egy kicsit vérzik a szívem egyes jelenetek miatt.

Az alábbi linken Gwenda Bond saját albumát láthatjátok, ahol összegyűjtött néhány képet a könyvvel kapcsolatban. Többek között láthattok egy képet Bird Millman O’Day-ről, aki a könyvben Jules Maroni nagy kedvence, s aki a “Golden Age of the American Circus,” egyik leghíresebb előadóművésze, kötéltáncosa volt.

A könyvet hálásan köszönöm az Athenaeum kiadónak! S ajánlom szívből mindenkinek! Érdemes figyelemmel kísérni az írónő munkásságát. :)


Pontozás: 10/10

Az olvasás éjszakája


 Mondhatni, mi mindig kimaradunk. :) Legalábbis eddig felénk nem igazán hallatott magáról a rendezvény, pedig Alexandra nálunk is van. Mindenesetre érdemes a közelben lakóknak megtekinteni a különböző rendezvények programjait, hisz' sok érdekesség teret kap ezen a szép napon. :)
Aki pedig nem tud elutazni a helyszínek egyikére sem, az se búsuljon. Ti is csinálhattok magatoknak jópofa programokat, vagy kedvenc könyvetekkel és egy bögre forrócsokival/teával/kakaóval bekuckózhattok és végigolvashatjátok az éjszakát. :) 



Légy részese te is valamilyen módon ennek a kezdeményezésnek. :) Ha gondolod, írd meg, hogy te mivel készülsz erre a neves eseményre. 

A programokról, helyszínekről az alábbi linken tudtok bővebben tájékozódni: