Fülszöveg: „Tizenkét hangon
elmesélt érzések és gondolatok azokról az ünnepi pillanatokról, amikor a
fenyőfa mellett megszólal a csengettyű és a gyertyalángnál minden más színben
játszik, az álmok pedig valóra válnak, ha igazán hiszünk bennük. Ám nem mindig
csak a szépek – olykor a lidérces álmok is.
E sokszínű mozaikban a XX. és
a XXI. századi magyar irodalom legnagyobb álmodóinak karácsonyi történeteit
olvashatjuk: Benedek Elek, Bródy Sándor, Csáth Géza, Gárdonyi Géza, Jókai Mór,
Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Mikszáth Kálmán, valamint Garaczi László,
Grecsó Krisztián, Háy János és Lackfi János műveit.”
A könyv megjelent az Athenaeum
kiadó gondozásában 2016. szeptember 29-én.
Megrendelhetitek 20%
kedvezménnyel itt:
Először is szeretném kifejezni
a könyvkiadó felé elismerésemet, csodaszép a könyv kívül-belül. Imádom. Már a
kinézetével megteremtették az ünnepi hangulatot, az ember azonnal felvidul, ha
meglátja ezt a könyvet. S ezúton is szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy elsők
között olvashattam.
Tartalomjegyzék:
Grecsó Krisztián: Az utolsó és az első angyal nálunk 5.
Krúdy Gyula: Disznóölés a Margitszigeten 17.
Móra Ferenc: Nekopogi Kovács 27.
Kosztolányi Dezső: Pesztra 39.
Gárdonyi Géza: Jancsi Dádé 51.
Háy János: Angyalok 69.
Csáth Géza: A gyertyák 81.
Jókai Mór: A szép muzsikáló óra 91.
Mikszáth Kálmán: A gyanú 99.
Lackfi János: A postás rajong 105.
Krúdy Gyula: December, öregember… 119.
Bródy Sándor: Két katonatiszt 135.
Jókai Mór: A koldusgyermek 147.
Benedek Elek: Csengővisszhang 157.
Garaczi László: Welness Tarzan 193.
Bár a könyv fülszövege
beharangozta, hogy a szép mellé lidérces álmok is társulnak, nekem mégis kicsit
hirtelen jött a tragédia. Grecsó Krisztián novellájában a negatív történés egyensúlyban
volt a pozitívumokkal, ám Móra Ferenc írásánál úgy éreztem, eluralkodott az
egész történeten a tragédia, mélabú lengte körül, ám a végére megérkezett a
pozitív mondandó is.
Lackfi János történetének
olvasása közben sokat mosolyogtam, megvolt a véleményem Gavallér Cipriánról, ám
a végére teljesen más jelentést kapott a történet, én pedig egyszerre éreztem
szomorúsággal vegyített örömöt. Igazi szívmelengető történet.
Azt hiszem, ahogy a történetek
váltakoztak, úgy változott a hangulatom is.
A könyv tizenkét különböző
hangulatú történetet tartalmaz.
Miről is szólnak ezek az
írások? A szeretetről, a családi együttlétekről, a közös programok
fontosságáról, az emlékek gyűjtéséről, a csoda és a hit erejéről, a
veszteségekről, az idő rövidségéről, a bizonytalanságról. Arról, hogy sosem a
külsőségek számítanak, a pénznél, drága ruháknál és ékszereknél százszor
fontosabb, hogy mi lakik a szívünk mélyén. Rohanó világ ide vagy oda,
figyeljünk a másikra, s ha megtehetjük, segítsünk. Sokszor elég egy jó szó,
vagy egy mosoly, hogy szebbé tegyük valakinek a napját. Nekünk nem kerül
semmibe, mégis sokat adhatunk.
A Karácsony keresztény ünnep,
Jézus születésének napja. Manapság azonban már sok, nem vallásos illetve más
vallást gyakorló is csatlakozott a karácsonyt ünneplők táborába. A Karácsony a
szeretet, a béke, az összetartozás ünnepe. Vannak olyanok is, akiknek az
ajándékokról szól, de aki ezt a könyvet elolvassa, talán visszatalál azok közé,
akiknek sokkal inkább a családi együttlét, a szeretet, a béke és az együtt
eltöltött idő fontosabb.
Ha mindenképpen választani
kellene, mely történetek emelkedtek ki a többi közül, számomra mindenképpen az
első helyen Grecsó Krisztián írása áll, amely megfogalmazása és mondanivalója
miatt is közel áll hozzám. Tetszettek a költői képek, melyek megszínesítették a
novelláját, s élettel telivé varázsolták a történetet. Láttam magam előtt a
szorgoskodó családot, ahogy munka közben szeretetteljesen mosolyogtak egymásra,
vagy épp nevettek egy-egy történésen.
Második helyre Lackfi János
történetét helyezném, mert egyszerre szórakoztató és tanulságos. A történetet
ugyan megmosolyogtam, ám a végén rájöttem, hogy kicsit félreismertem a
főszereplőt. Úgy alkottam róla véleményt, hogy közben nem ismertem a
háttértörténetét. Erre érdemes a való életben is odafigyelni.
A harmadik helyen pedig más
nem állhat, mint Benedek Elek meséje. Az ő történeteit már egészen kicsi korom
óta szeretem, így nem is kérdéses, hogy ha a fenti tizenkettőből hármat
választani kell, az ő története bekerül. :) Mese kicsiknek és nagyoknak
egyaránt. Tanulságos és szerethető.
Voltak olyan írások, amelyek
annyira nem álltak közel hozzám, de többségben a mondanivalójukkal azonosulni
tudtam. Tizenkét történetből kettő olyan volt, ami számomra nem bírt akkora
jelentéssel és nem is tudott annyira magával ragadni, ám a másik tíz bőven
kárpótolt érte.
A fenti történetek felhívják arra
a figyelmet, hogy mit ne feledjünk el soha, de azért én is hozom a két kedvenc
idézetemet kis kiegészítőnek. :)
Müller Péter és Csitáry-Hock
Tamás szívemből szólt.
„Karácsony nem az ész, hanem a szív ünnepe. És a
szív érzi, hogy azok is ott állnak veled a karácsonyfa körül, akiket a
szemeddel nem látsz, és az eszeddel nem hiszel.” Müller Péter
"Van a csoda... Karácsony
csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes
szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt
találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda
a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben
érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban
ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis
ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája."
Csitáry-Hock Tamás
Pontozás: 10/9
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése