Idézet

"Olvasd, nézd, hallgasd azt, amire a szervezeted vágyik, meglátod, minden hangulatodra, állapotodra találsz műfajt, s azon belül keresd azt a darabot, amelynek színvonala megüti a mértékedet." /Vavyan Fable/

"A jó könyv mindig megtalálta, ma is megtalálja azokat, akiknek íródott." /Vavyan Fable/

2017. január 29., vasárnap

Játék - Eredményhirdetés

Sziasztok!

Véget ért a játék, köszönöm mindenkinek, aki részt vett benne és színesítette ezzel az ismereteimet. 

Pontosan 115 fő jelentkezett a játékra, s ebből a 115 emberből a miniwebtool random sorsolója segítségével egy győztest sikerült kisorsoltatni.
A szerencse most nem másnak kedvezett, mint Horváth Hella, ezúton is gratulálok neki, s egyúttal jelzem, hogy megy az e-mail is, amiben elkérem az adatait, hogy mielőbb eljuttathassam neki a nyereménykönyvet. 
Ami igazán érdekes volt ebben a játékban, hogy három olyan könyv volt, amire rengeteg voks érkezett, s csak néhány olyan, amire 1-1. Tehát mondhatom, hogy a legtöbb játékos véleménye alapján az alábbi könyvek voltak számotokra 2016. legjobb olvasmányai:
Sarah J. Maas: A Court of Thorns and Roses – Tüskék és rózsák udvara (erre érkezett a legtöbb "szavazat", illetve ezt a könyvet említettétek a legtöbben)
Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek
Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten illetve maga Ambrózy báró eseteinek sorozata

Még egyszer köszönöm a részvételt mindenkinek, ahogy a kedves hozzászólásokat, véleménynyilvánításokat, visszajelzéseket is. 
A nyertesnek pedig szívből gratulálok. 

A következő játék várhatóan a bűvös 60.000 elérésekor lesz, addig is jó olvasást, rengeteg pozitív élményt kívánok mindenkinek! 


2017. január 19., csütörtök

JÁTÉK!

Sziasztok!


A facebook-os oldalon (http://www.facebook.com/ariadneolvasmanyai) már jeleztem, hogy nincs ám elfelejtve, hogy megdöntöttük az ötvenezres látogatottságot, s hogy ennek örömére játékot hirdetek. Ma már az 53.000 is meglett, szóval nagy az öröm.


A face-es oldalon már megmutattam pár napja, hogy mit is szántam most nyereménykönyvnek, most itt is leleplezem. 
Aki játszik és megválaszolja a kérdésemet, valamint minden általam támasztott követelményt teljesít, az megnyerheti Colleen Hoover - Tarryn Fisher: Soha, de soha (Never never 1.) című könyvét, ami 2016.12.16-án jelent meg. 


Mit kell tenni, hogy megnyerhesd a könyvet?
- Küldj nekem egy email-t az ariadne0603@gmail.com vagy az ariadne87@citromail.hu e-mail címre, 
- a tárgyban szerepeljen a játék megnevezés vagy jelentkezés a játékra
- írjátok meg, hogy milyen néven szeretnétek játszani, 
- és válaszoljátok meg azt az egyszerű kérdést, hogy: Mi volt számotokra 2016 legjobb olvasmánya és miért? 

A játék 2017. január 28. éjfélig tart, sorsolás pedig január 29-én várható. 

A nyeremény postázását sajnos csak Magyarországon belül tudom vállalni, így kérem, mindenki ennek tudatában játsszon. Külföldiek ezt megoldhatják úgy, hogy valamelyik ismerősüket megkérik, hogy hozzájuk postázhassam, s ők majd átadják. 

2017. január 18., szerda

Solymári Dániel – Pallos Tamás: Ferenc pápa útján - 21. századi beszélgetések

„Egy szerény életvitelű jezsuita lépett a nyilvánosság elé 2013-ban. Bergoglio, az egykori Buenos Aires-i érsek ma Ferenc pápaként szól a tömegekhez. Hangja szelíd, de egyben határozott. Együttérez és irányt mutat: legyen szó társadalmi egyenlőtlenségről, menekültpolitikáról, vallási konfliktusokról. Kijelentéseire az egész világ odafigyel. Köztük az a tizenkét közéleti személyiség, aki tizenkét fejezetben, tizenkét nézőpontból közelíti meg a „reformok pápájának” gondolatait. 
A könyvben megszólalnak: Bagdy Emőke, Beer Miklós, Fabiny Tamás, Farkas Beáta, Haranghy Csaba, Heller Ágnes, Köves Slomó, Kozma Imre, Oláh Jolán, Tulassay Tivadar, Várszegi Asztrik, Vizi E. Szilveszter
A kötet az első, magyar szerzők által készített teológiai-közéleti könyv Ferenc pápáról, amely a szentatya 80. születésnapjára jelenik meg.”

Megjelent az Athenaeum kiadó gondozásában 2016. december 17-én, Ferenc pápa 80. születésnapján.
ISBN: 978-963-293-624-6
Oldalszám: 240
Kötés: keménykötés, védőborítóval
A könyv megvásárolható itt 20% kedvezménnyel:
Köszönöm a lehetőséget az Athenaeum kiadónak!

A szerzőkről:
Solymári Dániel publicista, ismeretterjesztő. Teológiát és nemzetközi kapcsolatokat tanult Magyarországon, majd Angliában. A Szuverén Máltai Lovagrend tagja. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat nemzetközi kapcsolatainak koordinátora. Fő munkaterülete a peremvidékek felzárkóztatása, a magára hagyottak emberi élethez méltó körülményeinek megteremtése. A Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének tagja. 

Pallós Tamás újságíró, szerkesztő. Teológiai tanulmányait a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végezte. 2000-től az Új Ember hetilap szerkesztőségének tagja, 2005-től a kulturális rovatának vezetője. A Magyar Állami Operaház megbízott külső munkatársa, szakírója. A Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének tagja. 


A Ferenc pápa útján című könyv tematikusan válogatott idézetgyűjtemény, amely azonban több, mint füveskönyv. A szerzők nem egyszerűen leírják a pápa gondolatait, hanem a megszólított beszélgetőtársakkal együtt értelmezik azokat a honi olvasók számára.”
Jellemezte a könyvet az Athenaeum kiadó a hírlevelében. Már azok a sorok felkeltették az érdeklődésemet, amiket általuk olvastam, aztán az előszó elolvasása megerősített abban, hogy nekem ezt a könyvet el kell olvasnom.
Bár nem az a „fajta” hívő vagyok, aki minden héten ott ül a misén és hallgatja a prédikációkat, én is nagy izgalommal figyeltem 2013-ban a pápaválasztás közvetítését, s nagyon örültem a végkifejletnek.
Ahogy az előszóban is írták, szinte a teljes ismeretlenségből került elő Jorge Mario Bergoglio, aki 2013. március 13-án a Ferenc nevet választva foglalta el Szent Péter székét, mégis nagyon hamar ismertségre és népszerűségre tett szert. I. Ferenc, a katolikus egyház 266. vezetője.
A Ferenc nevet Assisi Szent Ferenc tiszteletére vette fel, nyilatkozata szerint olyan egyházat szeretne, amely kiáll a szegények, a béke és a teremtett világ védelmében.
III. Gergely óta ő az első nem európai pápa.
Személy szerint nekem nagyon szimpatikus embernek tűnt a megnyilvánulásai alapján, s csak remélni tudom, hogy sokáig fog még utat mutatni az embereknek.
A Magyar Kurír egy interjút készített Pallós Tamással a könyv kapcsán, s az egyik válasz olvasása után mosolyogva vettem kézbe a könyvet mondván, most már aztán tényleg el kell olvasnom.
Melyik volt ez a gondolat? Lássuk:
– Nagyon megérintett az a személyes figyelem, amivel Ferenc pápa odafordul az emberekhez. Fizikailag kicsit fáradtnak láttam őt, de nagy élmény volt megtapasztalni, szellemileg milyen friss és nyitott, amikor az emberekkel találkozik. Odafigyel a másikra, és abban az adott percben számára valóban fontos az, aki előtte áll. Ennek jele volt az is, hogy amint látta, hogyan szerepel a könyvön a neve, úgy dedikálta.”

„Megkérdeztük Ferenc pápától, mit üzen a magyaroknak. Azt válaszolta, áldását küldi és imádkozik értünk, és még magyarul hozzátette: „Isten éltesse [a magyarokat]!” Ez igazi meglepetés volt.”

A könyvben tizenkét különböző ember szólal meg, és nagyon sok hasznos  gondolat fogalmazódik meg. Ez a könyv, ahogy fentebb is idéztem, nem csak egy idézetgyűjtemény. A témája elgondolkodtató, ahogy a tizenkét beszélgetőtárs megnyilvánulása, véleménye is. Ez nem csak egy riportkönyv, mert nem csak új információkat szerzel néhány beszélgetés kapcsán, de téged magad is arra sarkall, hogy gondolkodj el és alkoss véleményt a felvetésekkel kapcsolatban.
Olyan gondolatokkal is találkozunk olvasás közben, aminél már csak erőteljesen bólogatunk. Ilyen volt számomra Oláhné Jolán egyik kijelentése is, miszerint: „Szegény az, aki lelkileg szegény. Aki úgy nő föl, hogy senki sem állt ki érte, mellette”.

Sok olyan gondolat van a könyvben, amit érdemes átgondolni. Például a szerzők idéztek Ferenc pápa egyik interjújából.
„Isten gyermekei, szüntelenül elrontjuk a dolgokat, hibázunk, bűnt követünk el, de ha bocsánatot kérünk, ő mindig megbocsát nekünk. Nem fárad bele a megbocsátásba. Mi vagyunk azok, akik belefáradnak a bocsánatkérésbe.”
Ti mit gondoltok? Ez a kijelentés megállja a helyét? Tényleg az emberek azok, akik belefáradnak a bocsánatkérésbe? Én azt vettem észre, hogy a kérem, köszönöm és a bocsánat szavak már kihalófélben vannak. Ráadásul bocsánatot se azért kellene kérni, mert „kötelező” vagy úgy illene, hanem mert komolyan is gondolja az ember. Máskülönben mit ér?

Ez a könyv nem csak azok számára ajánlott, akik megingathatatlan hittel rendelkeznek. Bátran ajánlom azoknak is, akik kétkedők, s egyelőre még nem döntötték el, hogy mi az, amiben hisznek.
Bár a könyv témája a valláshoz köthető – hiszen a pápa gondolatai adták a beszélgetések alapjait –, a fő hangsúly szerintem nem a vallásosságon van, hanem a társadalmi értékeken, megítéléseken, gondolatokon, tetteken. Minden összefügg, s minden egyes gondolat egy újabb létrejöttét idézi elő.

Vizi E. Szilveszter így nyilatkozott I. Ferencről:
„Ő a szeretet, az egyszerű emberek pápája. Olyan sugárzó szeretet árad belőle, amelyből a legkevesebb van napjainkban. És ezt éhezi az emberiség, aminek jelentős része ma szomorú és elégedetlen.”
Ha ki kellene emelnem a tizenkét beszélgetésből a kedvencemet, talán Vizi E. Szilveszteré lenne a győztes. Többek között az ő szemszöge állt közel az enyémhez.

Mindegyik fejezetben, beszélgetésrészletben találtam olyat, amivel mélyen egyetértettem. Szerintem a szerzőpáros nagyon jól összeválogatta a beszélgetőtársakat, mert igen színes a vélemények palettája, ráadásul ezek a megnyilvánulások tényleg elgondolkodtatóak.
Ez a könyv is megerősítette az eddigi véleményemet a pápával kapcsolatban.


Pontozás: 10/10 

2017. január 8., vasárnap

Cecelia Ahern: Az üveggolyók titka

Fülszöveg: „Sabrina Boggs egy nap rátalál amnéziás édesapja rejtélyes üveggolyó-gyűjteményére, és eseménytelen élete egyszerre megváltozik. Egyetlen napja van arra, hogy kiderítse, mi is történt a férfival, aki nem emlékszik a saját múltjára. 
Mikor alakult ki az édesapja gyűjtőszenvedélye, s vajon miért titkolta ezt hosszú évtizedeken át a családja előtt? Hová tűntek a gyűjtemény legértékesebb darabjai, és kik voltak az apa barátai, szerelmei? 
Sabrina sokkal nagyobb titokra bukkan, mint amit valaha el tudott volna képzelni, és a nyomozás során ráébred, hogy időnként a hozzánk legközelebb állókat ismerjük a legkevésbé.”

Megjelent 2016. október 31-én az Athenaeum kiadó gondozásában.
Fordítás alapjául szolgáló mű: Cecelia Ahern: The Marble Collector
Fordította: Bottka Sándor Mátyás
ISBN: 978-963-293-594-2
Oldalszám: 320
A könyvet köszönöm az Athenaeum kiadónak!

Cecelia Aherntől már nem ez az első könyvem, mégis meg tudott lepni. Eddig minden könyv, amit tőle olvastam, más stílusú volt, még ha többnyire romantikus vagy chick lit címkét is kaptak. Kivételt képez a Vétkes című regénye, ami ugye disztópia, s azt hiszem Ahern könyvei közül abszolút kedvenccé vált.

Elég nagy elvárásokkal vágtam neki a könyvnek, s szerencsére nem is csalódtam.
Ennek a regénynek elsőre a borítója fogott meg. Kicsit visszaidézte a nyolcvanas, kilencvenes évek hangulatát, amikor gyerekkorunk felkapott játéka volt az üveggolyó. Jó volt ezekről az apróságokról olvasni, főleg azokat a részeket szerettem, amik ezt a témát boncolgatták.
Általában szeretem a váltakozó nézőpontot (apa és lánya nézőpontja váltakozik), most viszont előfordult, hogy kizökkentett a lendületből és pici zavart okozott. Kedvenc karakterem abszolút Fergus volt. Az ő történetei, cselekedetei sokkal jobban lekötöttek, szívesen olvastam volna még róluk. Sabrinával nem mindig szimpatizáltam, főleg az elején nem, amikor a munkahelyén azért sajnálkozott, mert nem volt ott egy "nagy akciónál", bár ő is pozitív szereplő, és rengeteg mindent tett azért, hogy fényt derítsen az apja múltjának homályos részleteire.
Egyik emlékezetes jelenet az volt, amikor a holdfogyatkozást nézte Sabrina és Fergus külön-külön, más-más helyszínen, s közben telefonon beszélgettek az üveggolyókról, majd nagyokat nevettek. Itt éreztem igazán, hogy apa és lánya kapcsolata nem veszett el az emlékekkel együtt. Érezhető volt az összetartozás, s a remény, hogy egyszer ez még jobb lehet. 

Sabrinának nem volt könnyű dolga, hiszen édesapja Alzheimeres, soha nem tudta, hogy mi lesz, amire épp emlékszik az öreg, vagy épp mit nyom el magában.
"Az emlékeimet három csoportba lehet osztani: olyanok, amiket el szeretnék felejteni, olyanok, amiket képtelen vagyok elfelejteni, és azok, melyekről el is felejtettem, hogy elfelejtettem, amíg egyszer eszembe nem jutnak."
Kedvenc részem a könyvben, amikor Sabrina csináltat egy üveggolyót az édesapjának, hogy új emléket adhasson neki, s egyúttal önmagának is. Itt éreztem igazán, hogy mekkora lehet a család, s a szeretet ereje. 
"Az üvegpoharam mellett most egy üveggolyót pillantok meg. Egy szép, nagy, királykék golyót. Ragyog az ablakon betörő napfényben, eláll tőle a lélegzetem. Bámulatos látvány, megbabonáz a szépsége, eleganciája, tökéletessége és ritkasága. Egy földgolyó. A királykék óceánokban a Föld tökéletesen arányos térképe látszik. A szárazföldek és a hegyek barnák, homok- és mézszínűek; rajta van minden kontinens, ország, sziget. A déli féltekén még vékony, fehér felhők is úsznak az égen. Az egész világ egy üveggolyóba zárva. Érte nyúlok a bal kezemmel, mert ilyen fontos pillanatban, ilyen fontos feladatra nem vállalkozom a gyenge oldalammal. Megforgatom. A szigetek a helyükön, az óceán mintha ragyogna belülről. Egyetlen karcolás, egyetlen csorba sincs rajta. Tökéletes. Milyen csodálatos üveggolyó! A szokásosnál nagyobb, majdnem kilenc centi átmérőjű. A tenyeremen tartom, érzem a súlyát. Büszkén ragyog."

Szerettem a karakterábrázolásokat, a történet felépítését, az információk adagolását, az emberi sorsok alakulását, s nagyjából mindent, amit ez a könyv jelentett. Ahogy már fentebb írtam, egyedül a nézőpontváltások zavartak meg néha, ám ez nem igazán vont le a történet értékéből. Mindenképpen újraolvasós lesz, mert úgy érzem, nem minden résznél sikerült ráhangolódnom a történetre, amit pedig megérdemelne. 

Pontozás: 10/9

2017. január 2., hétfő

Évköszöntő - Évösszegző

Sziasztok!
Először is mivel kezdhetném 2017 első bejegyzését, ha nem azzal, hogy Békés, boldog, szeretetben, egészségben és könyvekben gazdag új évet kívánok nektek! Köszönöm, hogy 2016-ban velem tartottatok, s remélem ez a jó szokásotok idén is megmarad.


„Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.
Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre. Tiszta szívből
ezt kívánom.
Szaporodjon ez az ország
Emberségbe', hitbe', kedvbe',
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.


Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk.
A többit majd apródonként
megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom,
legyen béke. -
Gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe'!”

(Kányádi Sándor: Csendes pohárköszöntő újév reggelén)
Másik dolog, ami miatt létrejött ez a bejegyzés, az nem más, mint a szokásos évösszegző bejegyzés tőlem.  
2016-ban (kis híján azt írtam, hogy idén) összesen 55 könyvet sikerült elolvasnom. Szerintem ez nagyon kevés, de sajnos most ennyire volt időm és energiám. Rengeteg olyan dolog történt a tavalyi évben, amit szívesen kihagytam volna az életemből, s olvastam volna helyette, de ugye ezt nem mi döntjük el. Nem véletlenül született az a mondás, hogy "Ha meg akarod nevettetni Istent, meséld el neki a terveidet." 
Még Cecelia Ahern könyvének (Az üveggolyók titka) a véleményezésével jövök a héten, mert ezzel elmaradtam a 2016-os olvasmányok közül, de bepótolom hamarosan. 
Aminek örülök az nem más, mint hogy az ötvenöt könyvből egyetlen egyről sem gondoltam azt, hogy időpocsékolás lett volna. Persze voltak olyanok, amik kevésbé tetszettek, de többnyire azért olyan értékelések születtek, amelyeknél a könyvek 10 pontból 10-et vagy 9-et kaptak. 

Idén is sikerült mindenféle műfajba belekóstolnom, s értek kellemes meglepetések. 
Mindenképpen szeretném kiemelni, hogy történelmi kategóriában új kedvenceket avattam. Régebben távol álltak tőlem a második világháborúval kapcsolatos regények, most viszont Tímár Gábor: Isteni igazság (Athenaeum kiadó) és Izolde Johannsen – Michael T. Marble: A birodalmi kalóz (Underground kiadó) című regényei iránt szerelembe estem. Mindkét történet annyira magába szippantott és érzelmileg hatott rám, hogy muszáj voltam őket kedvencnek jelölni. Mindenképpen újraolvasósak lesznek. 
Ifjúsági kategória győztese: Jodi Pioult és Samantha van Leer: Sorok között és Lapról Lapra című könyvei (Athenaeum) illetve második helyezett On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal? (Könyvmolyképző)
Disztópia műfajban abszolút győztes idén Cecelia Ahern: A vétkes (Athenaeum kiadó), ami egyúttal az év legnagyobb meglepetése is volt számomra, hiszen az írónő egy teljesen új oldaláról mutatkozik meg az olvasóknak. Szintén dobogós volt disztópia kategóriában Stephenie Meyer: A burok című regénye (Agave kiadó). 
Az év fantasy kategóriás könyve: Benyák Zoltán: A nagy illúzió (Athenaeum). Mesteri jellemábrázolás, nagyszerű történetfelépítés. Első könyvem a szerzőtől, de semmiképp nem az utolsó. 
Az év pszicho-thrillere B. A. Paris: Zárt ​ajtók mögött (Művelt nép kiadó). 
Az év krimije Kati Hiekkapelto: Védtelenül című könyve lett , ami a Fekete Anna sorozat második kötete (Athenaeum). 
Az év romantikus krimije számomra Nora Roberts: Megszállottság című regénye (GABO kiadó). Mindig is szerettem az írónő regényeit, a Megszállottság pedig bekerült a TOP5-be. 
Az év romantikus regénye Jamie McGuire Maddox testvérek sorozatának második kötete, a Gyönyörű megváltás. (Maxim kiadó)
Az életrajzi regények kategórián belül megosztott első hely lett. Kartali Zsuzsanna: Anyacsavar és kockafej – A fiam autista, de nem zseni valamint Szentesi Éva: Hamvaimból. Mindkét könyv az Athenaeum kiadó gondozásában jelent meg, és határozottan elgondolkodtatja az olvasót. 
Az év csalódása: Jeffery Deaver: Az igazak törvénye (Alexandra). Eddig Deaver könyvei lebilincselőek voltak, imádtam a történetek felépítését, ez a kötet azonban vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Elég sokat unatkoztam olvasás közben, mert a történetben a nyomozós szál most túlságosan el lett nyújtva, izgalom meg alig volt. A szerzőnek sokkal jobb könyvei is vannak. 

Mindegyik általam olvasott könyvet tudnám ajánlani valamiért, de ezeket mindenképpen ki kellett emelnem. 

A 2016-ban kapott recenziós példányokat pedig köszönöm a szerzőknek és kiadóknak.