Idézet

"Olvasd, nézd, hallgasd azt, amire a szervezeted vágyik, meglátod, minden hangulatodra, állapotodra találsz műfajt, s azon belül keresd azt a darabot, amelynek színvonala megüti a mértékedet." /Vavyan Fable/

"A jó könyv mindig megtalálta, ma is megtalálja azokat, akiknek íródott." /Vavyan Fable/

2017. február 25., szombat

Kurt Hörtenhuber – Oups sorozat

„Oups! Szeretetteli gondolatok egy élhető világért!”

A facebook-os oldalon (http://www.facebook.com/ariadneolvasmanyaimár beharangoztam egy héttel ezelőtt, hogy a Dabasi nyomdának köszönhetően én is megismerkedhetek Oups, a kis földönkívüli történeteivel. Nos, ennek most jött el az ideje.
Hogy ki is Oups, akiért a világ minden táján rajonganak? A Szívbolygóról érkező kis földönkívüli, aki azért érkezett a Földre, hogy megajándékozza az embereket a szeretettel és az örömmel.
A www.oups.hu oldalon így harangozták be a könyveket:
„A 15 éves európai sikertörténet végre megérkezett Magyarországra is! Oups, a kis szeretetnagykövet bölcsességei, szívmelengető gondolatai 20. nyelvként most már magyarul is olvashatóak. S hogy milyenek ezek a könyvek? Mindegyik olvasása után az az érzésünk, hogy mi egy kicsit jobbá, a világ pedig szebbé vált.”
A tervek szerint a könyvcsalád szerzője, az osztrák Kurt Hörtenhuber, 2017 tavaszán Magyarországra is ellátogat, hogy egy kötetlen felolvasóest keretében találkozzon magyar olvasóival. A pontos időpontról és a helyszínről még zajlanak az egyeztetések. 

A könyvek megvásárolhatóak itt:

Az eredeti, német nyelvű oldalon találhatóak hozzá letölthető színezők is:
Itt pedig látható, hogy hány kötet jelent meg eddig külföldön:

Én személy szerint nagyon remélem, hogy nagy sikere lesz ennek a könyvsorozatnak, és Magyarországon is megjelenik majd minden része. Több ilyen pozitív üzenettel rendelkező történetnek kellene születnie, méghozzá a világ minden táján. Jó lenne, ha a mesekönyvek újra teret kapnának a könyvpiacon.
Bár a célközönség a fiatalabb korosztály, szerintem a felnőttek is sokat tanulhatnának ezekből a könyvekből. A mai rohanó világban ugyanis elfelejtkezünk arról, hogy mi az igazán fontos, és elszalasztunk soha vissza nem térő pillanatokat.
Olvasás közben fel is fedeztem ennek a gondolatomnak a megerősítését, ugyanis a negyedik kötetben így szól a bevezetés:
„OUPS története mindenkinek szól: fiataloknak és idősebbeknek, diákoknak és tanároknak, nappal álmodozóknak és éjszakai baglyoknak. Akárki is vagy, ebben a könyvben sok-sok szeretetteli gondolatot és értékes életbölcsességeket találsz. Ez a kis mese mindazokat bátorítja, akik új célokat szeretnének kitűzni maguk elé, akik valamilyen nehéz feladat előtt állnak, akik változtatni szeretnének az életükön, vagy egyszerűen csak keresik az élet értelmét.”
Olvasási sorrendnél a külföldi megjelenés dátumát vettem alapul, de igazság szerint az első köteten (A szeretet nagykövete) kívül nincs igazán sorrendiség, tekintve, hogy nem összefüggő történetekről van szó.

Az én sorrendem:
A szeretet nagykövete
Kényeztetés szívnek és léleknek
Szívünk ragyogása
Szívvel-lélekkel a sikerért

Mind a négy kötet hátuljában található pár sor a szerzőtől és az illusztrátortól. Mindegyik gondolat alaposan megfontolandó.
Az első három könyvet Conny Wolf illusztrálta, míg a Szívvel-lélekkel a sikerért címűt már Günter Bender.
Kurt Hörtenhuber
Még mielőtt rátérnék a történetekre és az ajándékkártyákra, amik minden kötetben megtalálhatóak, szeretném idézni a szerző sorait, mert számomra már ez sokat elmondott a történetekről.
A szeretet nagykövete című könyvben az alábbiakat fogalmazta meg: „A szeretetteli gondolatok a világ boldogságának és békéjének kis építőkövei.” E mondat jegyében – amely a személyes filozófiámat is kifejezi – szeretnék Oupsszal egy mosolyt ajándékozni a világunknak. Sok örömöt és jó szórakozást kívánok a könyvhöz!
Kényeztetés szívnek és léleknek című kötetben: Társadalmunk életét mindinkább rajtunk kívül álló tényezők határozzák meg. Divatos trendek szabják meg a szokásainkat is, sokszor hamis értékrendet közvetítve. Az olvasóknak azt kívánom, hogy érezzék meg a szívük valódi vágyát – hiszen az igazi boldogság nem a külsőségekben, a pénzben, a hatalomban, a sikerben vagy a szépségben rejtezik. Forrása a szívünkből fakad.
Szívünk ragyogása című kötetben: Minden pillanatban mi döntünk arról, hogy a jót akarjuk-e felismerni a dolgokban, az emberekben és a helyzetekben, vagy ellenkezőleg: a negatívumokra összpontosítunk. Aki az életet a szívével látja, az képes bármiben felfedezni a jót, felismeri a lehetőségeket, és ezáltal szélesre tárja önmaga előtt a boldogság kapuját. Ezekkel a gondolatokkal kívánok önöknek sok derűs percet a napsugarak begyűjtéséhez!
Szívvel-lélekkel a sikerért című könyvben: Nekem az a siker, ha a történeteimben ki tudom fejezni a szívem vágyát. És ha ezzel másoknak is örömöt okozok, vagy bátoríthatok olyanokat, akiknek épp nem megy jól a soruk, az a legnagyobb ajándék számomra – nekem ez az életfeladatom. Kívánom az olvasóknak, hogy leljenek sok örömöt Oups történeteiben, és sikeresen valósítsák meg a céljaikat!


A négy kötetet gyors egymásutánban elfogyasztottam, s úgy érzem nem elég. Hihetetlen jóság, szeretet és bölcsesség árad a lapokból, a gondolatok nem csak a szerzőé, de az olvasóé is. Olyan dolgokat mesél el Oups-on keresztül, ami tényleg felnyitja a szemünket arra, hogy mennyi csoda van a világban, s csak meg kellene látnunk. Oups története nem csak mese gyerekeknek. Bölcs tanítás ez a felnőtteknek is, mert felnyitja az olvasó szemét, hogy mennyi minden lényegtelent tart az ember felnőtt fejjel fontosnak, s ami tényleg fontos, észre sem vesszük. Azt hiszem, felnőtt fejjel sok minden a feledés homályába vész, amit még gyermekként tudtunk. A könyveket olvasva nem csak Oups kalandozásait olvassuk és ismerjük meg ezáltal a szerző gondolatvilágát, de saját magunk is útra kelünk a saját lelkünkben, s újra felfedezzük gyermekkorunk – és remélhetőleg felnőttkorunk – csodáit.
Mind a négy könyvben ilyen kis kártyákat találhattok, amiket elajándékozhattok szeretteiteknek, barátaitoknak, ismerőseiteknek, emlékeztetve őket arra, amit ti már megtanultatok. :) Vagy készíthettek motivációs táblát magatoknak a falra, ahol a terveitek, emlékeitek kapnak helyet, vagy esetleg olyan képek, idézetek, amik inspirálnak titeket. 

Őszintén hálás vagyok a Dabasi nyomdának, hogy hozzájárultak, hogy részese lehessek ennek az utazásnak, ahogy a szerzőnek is azért, hogy Oups-on keresztül segített emlékezni arra, hogy mi az igazán fontos az életben.

Szívből ajánlom ezt a könyvsorozatot minden gyermeknek és azoknak a felnőtteknek, akik elfelejtették, mi is kell ahhoz, hogy igazán boldogok lehessünk.

Pontozás: 10/10****

JÁTÉK!!!

Bizony. Itt a meglepetés, amit a facebook-on már beharangoztam.
A Dabasi nyomda küldött nekem egy plusz példányt a sorozatból, amit én kisorsolhatok közöttetek, akik olvasói, követői a blognak. Tehát mit is kell tennetek? Írjatok nekem egy üzenetet az ariadne0603@gmail.com email címre – vagy akár a facebook-os oldalnak is – , az email tárgyában a Játék Oups-ért szerepeljen, és csak annyit kell megírnotok, hogy milyen néven szeretnétek részt venni a sorsoláson + ha van kedvetek, írjátok meg, számotokra mit jelent az a szó, hogy szeretet.
A játékra jelentkezni 2017.március 4. 23:59-ig lehet, a sorsolás pedig 2017. március 5-én, vasárnap fog megtörténni. A nyertest mindenképpen értesítem üzenetben, de ki is lesz hirdetve itt a blogon is.

Ahogy azt már megszokhattátok, csak Magyarországon belül tudok postázni, így kérem, azok jelentkezzenek, akik rendelkeznek itteni postacímmel, vagy van olyan ismerősük, akihez elpostázható a könyv, s az illető eljuttatja a nyerteshez.


Csodás hétvégét kívánok mindenkinek, és játékra fel! :)

2017. február 22., szerda

Kimberley Freeman: Parázs-sziget

„1891-ben Tilly Kirkland viharos házassága tragikus véget ér. A bűntudattal küszködő lány a távoli Parázs-szigetre menekül, ahol a kis Eleanor Holt (Nell) nevelőnője lesz. Nell édesapja, a jóképű, özvegy börtönparancsnok felkelti a lány érdeklődését. Tilly küzd a múltjával, az érzéseivel és a titokkal, amelyet egész életében hordoznia kell. Aztán feltűnik a kertben egy furcsa rab, Hettie, és Tilly élete különös fordulatot vesz. De vajon minden az, aminek látszik? Több mint száz évvel később a bestsellerszerző Nina Jones igyekszik megírni soron következő könyvét. Ihletet keresve vonul el a Parázs-szigetre. Vagy lehet, hogy csak menekül? Vajon milyen bűnök nyomják a fiatal író lelkét?

A Vadvirágok lányai és az Álom-öböl szerzőjének legújabb családregénye ismét Ausztrália egzotikus tájaira csábítja az olvasót.”

Kiadta: Athenaeum kiadó
Kiadás éve: 2016
Fordítás alapjául szolgáló mű: Kimberley Freeman: Ember Island
Fordította: Szieberth Ádám
Oldalszám: 448
ISBN: 978-963-293-596-6
A könyv megvásárolható 20% kedvezménnyel itt:

Köszönöm a lehetőséget az Athenaeum kiadónak! :)

A könyv felépítését tekintve hasonlít a szerző első általam olvasott, Vadvirágok lányai című könyvére.

Felváltva olvashatunk a két fő karakter – Tilly és Nina – történetéről, megismerhetjük Elenore-t, és megtudhatjuk mi a kapocs a három hölgy között. Évszázadokat ugrunk röpke pillanatok alatt, hiszen történetünkben a 19. század vége és a 21. század eleje kap hangsúlyos szerepet, és nagyon rövid idő alatt cselekmények egész sorozata elevenedik meg a szemünk előtt. Szeretem, ahogy kibontakozik a történet két szála, s ahogy megmutatkozik, miként is fonódnak egybe. A szerző karakterábrázolása most is mesteri, szinte megszólalnak a könyv oldalai olvasás közben. Karakterei összetettek, egyáltalán nem tökéletesek, tulajdonságaikkal és esendőségükkel valós szereplőket kapott a regény.
Egy-egy nagyobb lélegzetvételű rész után behunyt szemmel vetítettem le a fejemben a könyv által elkészülő filmet, ami kicsit hasonlított a régi idők mozijaiban látott jelenetekre. Mit is mondhatnék? Elvarázsolódtam. Kimberley Freeman ért hozzá, hogy lebilincselje az olvasóit. Most is rengeteg mondanivalót szőtt a regénybe, tehát nem csak szórakoztat, de gondolkodni valóval is bőven ellát.

Tilly élete minden volt, csak unalmas nem. Férjhez ment, elveszítette nagyapját, majd rá kellett döbbennie, hogy nem minden az, aminek látszik. Boldogtalan volt, rengeteget szenvedett, megaláztatások sorozatát volt kénytelen elviselni, s csak remélhette, hogy élete jobbra fordul. Egy váratlan eseménynek köszönhetően kapott egy lehetőséget, és szerencsére volt bátorsága ahhoz, hogy éljen is vele. Hihetetlenül erős karakter, aki a rengeteg nehézség ellenére is boldogult a 19. század végi Ausztráliában.
Jasperről, a férjről legnagyobb jóindulattal sem tudok egyebet kijelenteni, minthogy egy lelketlen szélhámos, egy igazi élősködő, aki csak azt érdemelte, amit kapott.

Nagyon szerettem a Parázs-szigeten történtekről olvasni. Tilly, Nell és Sterling triója nagyon a szívemhez nőtt, ahogy a 21. századi történetünk főszereplői, Nina, Joe és Julian is.
Nell és Tilly megismerkedése, a közös tanulások, kirándulások, szórakozások, nagy beszélgetések, ahogy szépen lassan egyre közelebb kerültek egymáshoz és felépült egy olyan szeretetteljes és bizalmas kapcsolat kettőjük között, hogy bármit megtettek volna egymásért igazán szívet melengető volt. Ahogy Nina és Julian azonnali egymásra hangolódása is. A két főszereplő férfi pedig... mit is mondhatnék? Szeretem a férfias férfiakat. Sterling és Joe pedig abszolút annak számítottak. Tehát egytől egyik olyan fő karaktereket sorakoztatott fel a szerző, amiket imádtam. 

Ez a könyv is követte a Vadvirágok lányait a sorban, hiszen kedvenccé vált, ráadásul itt is Tilly-ék története volt az, ami jobban magával ragadt, bár Nináét is nagyon szerettem.
Kedvenc karakter? A 19. századi történetünkből természetesen Nell, a 21. századiból pedig Julian. A két gyerek minden vitt.  Első pillanatban a szívemhez nőttek. Ők is rámutattak arra, hogy sokszor a gyerekek jobban átlátják a felnőttek dolgait, mint maguk az érintettek.
Miről szól a történet? Hazugságról, ármánykodásról, kegyetlenségről, halálról, árulásról, újrakezdésről, szeretetről, szerelemről, szenvedélyről, alkotómunkáról, segítségnyújtásról és még megannyi másról.
A leendő olvasóknak csak annyit ajánlanék, hogy adják át magukat a történetnek, és engedjék meg, hogy a szívüket megszólítsa. Számomra lekörözte a Vadvirágok lányait, pedig azt is nagyon szerettem.

Remélem, még sok ehhez hasonlót olvashatok Kimberley Freeman-től. Csodálatos.


Pontozás: 10/10***

2017. február 18., szombat

Gregus Gábor: Pillanatnyi elmezavar (Pillanatnyi elmezavar 1.)

"Egy átlagos férfi, egy átlagos napon elalszik a fürdőkádban és ezzel átlagos élete fenekestül fordul fel. 
Idővel rájön, hogy nem megszokott világa veszi körül. Ezt az új világot különös lények népesítik be, és sok olyan varázslatos jelenséget tapasztal, amiket eddig még elképzelni sem tudott. Ezek egyike az az erő, amit ő maga is képes életre hívni, és aminek segítségével szinte bármi megtehető. 
Kalandos események során a férfi kezdi kiismerni mindazt, ami körülveszi, de a hazajutás vágya továbbra is erősen él benne. Annak érdekében viszont, hogy egyszer visszakapja régi életét, kénytelen szembenézni azzal a két nagyhatalmú lénnyel, akik ezt a világot uralják… 
Ez a könyv egy sötét mese őrültekről, árulásról, véres csatákról, táltos paripákról és gyönyörű, kéjsóvár boszorkányokról. Ajánljuk mindazoknak, akik szívesen merülnek el egy a valóságtól elrugaszkodott, magyar népmesei motívumok alapján megírt fantasztikus történetben. 
CSAK FELNŐTTEKNEK!"

Kiadta az Underground kiadó 2013-ban.
Oldalszám: 518
ISBN: 978-963-085-939-4
Műfaját tekintve fantasy.

Köszönöm a szerzőnek a lehetőséget!

Először is leszögezném, én személy szerint nagyon szeretem a fantasy műfajt, mert két egyforma történettel még szerencsére nem sikerült találkoznom. Persze, hasonlóságok voltak, vannak, s lesznek is, de mindig sikerül valami pluszt felfedeznem a könyvekben. Az ötletek tárháza kimeríthetetlen, mindig tudnak valami egyedit csempészni a szerzők a kötetekbe, többek között ezért is teszek mindig próbát a számomra ismeretlen írók könyveivel is. Ez most Gregus Gábornak is sikerült. A története ötletes, kicsit különc, néhol bizarr, máskor vicces (legalábbis nekem akadtak olyan jelenetek) és mindenképpen elgondolkodtató. Többnyire szeretem magam beleélni a fő karakter szerepébe, most azonban ezt inkább igyekeztem elkerülni. A fenti bemutató szöveg utolsó bekezdése jól jellemzi ezt a kötetet. Mese felnőtteknek.

Általában nem borító, hanem fülszöveg alapján választok magamnak a könyvesboltban új „áldozatot”, de azért szeretem, ha a kettő együtt vonzza a figyelmemet. Ha a könyvesboltban találkoztam volna ezzel a kötettel, valószínűleg elsétáltam volna mellette. Elnézést kérek a szerzőtől, de nagyon nem voltam kibékülve a borítóval. Ami igazán felkeltette a figyelmemet, az a bemutató szöveg második fele volt.

Az első negyven oldalt nevezhetjük bevezető résznek, amikor megtudjuk, főszereplőnk, Domán (ősi kun-magyar eredetű név, jelentése: köd) honnan is indul élete nagy kalandjára.
A történet számomra a negyvenhetedik oldalon kezdődött igazán, addig csak egy hatalmas sóhajtásnak nevezném az olvasottakat.
A rókával való találkozása igazán mosolycsalogató volt. Már ennél a pontnál eldöntöttem, hogy számomra a róka lesz a kedvenc karakter. Tény és való, nem mindennapi egy beszélő kék róka, aki még varázsolni is tud és a Valód nevet viseli. Nem bántam volna, ha ő is főszerephez jut. 
Innentől indultak be igazán az események és keltette fel a figyelmemet a cselekmények láncolata. Érdekes karakterek keltek életre a könyv lapjain, s egy olyan fantáziavilágba sikerült általuk eljutni, amiben még nem igazán járhattunk.
Számomra ez a történet kevésbé volt véres, mint inkább humoros, ami nem baj, mert én személy szerint szeretem a humor szálat egy történetben, csak ugye nem ez volt elsősorban a szerzőnek a terve valószínűleg.
A kivitelezésben akadtak apróbb hibák, ilyenek a fel-felbukkanó szóismétlések illetve túlmagyarázások, amikor már úgy érzed, hogy a szerző nagyon a szádba akarja rágni a cselekményt, vagy épp még a könyv elején Domán önmagához intézett szavai, amelyektől szívesen eltekintettem volna, ám ezek ellenére is egy érdekes fantasy bontakozott ki a szemem előtt.
Tetszett, hogy sokszínű volt és a történet folyamán megfigyelhető bizonyos jellemfejlődés. Összetett karaktereket kreált a szerző, érdekes helyszínekkel és cselekményekkel. A végére Domán jelleme már nekem se volt annyira taszító, de elég sok kérdés maradt tisztázatlanul. Persze miért is ne maradt volna? Sorozat első kötete nem szokott függővég nélkül zárulni. Sok sikert kívánok a szerzőnek a folytatáshoz, valamint az írói pályához! 

Pontozás: 10/7
A szerzőben van fantázia, a története nem mindennapi, a karakterei életre kelnek, pusztán csiszolásra szorul még a kivitelezés, de úgy érzem, menni fog ez.





2017. február 8., szerda

Bíró Szabolcs: Non nobis Domine (Non nobis, Domine 1-2.) - Kelet oroszlánja / Az utolsó vörös barát

„Bátorság. ​​Hősiesség. Eretnekség.
1292-ben Bátor Vilmos templomos lovag huszonhárom év távollét után hazatér a Szentföldről Magyarországra – otthon azonban csak halál és gyász várja. A megkeseredett, kiábrándult férfi szárnyai alá veszi és tanítani kezdi elárvult unokaöccsét, hiszen Attilában látja a megszégyenült Templomos Lovagrend új reményét, a tökéletes és gáncstalan harcost. Ám hiába igyekszik az általa helyesnek vélt útra terelni a kisgyermekből lassan férfivá érő növendéket, Attila túlságosan is vágyik a szabad életre. Amikor pedig Vilmos kardját, az ősi családi örökséget elcsenve akar megnyerni egy titkos éjszakai párbajt, nagybátyja büntetésből hosszú útra küldi az olasz énekmondó, Umberto oldalán. Ez az út örökre megváltoztatja Attila életét. Rablógyilkosokkal harcol, csaknem halálos sebet kap, majd megismeri azt az érzést is, amelyre egy templomos lovagnak még csak gondolnia sem szabad: a szerelmet.
A Non nobis Domine a lovaggá cseperedő Attila szemén keresztül mutatja be egy vérzivataros korszak, a XIII. és XIV. század fordulójának háborúit, az Árpád-ház kihalását követő kegyetlen éveket, egy új uralkodói dinasztia felemelkedését és a Templomos Lovagrend bukását.
Az Anjouk című nagyszabású regénysorozat előzményét, Bíró Szabolcs első történelmi regényének két kötetből eggyé gyúrt kiadását olvasva kibontakozik előttünk a magyar középkor sáros, véres, mégis levendulaillatú világa.
A két regény külön-külön is megjelent, Kelet oroszlánja és Az utolsó vörös barát címmel. A jelen kötet a két regény átdolgozott, bővített kiadását tartalmazza.
Korábban Non nobis, Domine címmel is megjelent.”
Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 800
ISBN: 978-963-293-604-8
Műfaját tekintve történelmi regény.
A könyv esztétikailag hibátlan kívül és belül egyaránt. A keménykötéses borító szolid, egyszerű, a védőborító pedig figyelemfelkeltő és stílusos. Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, hogy az Athenaeum kiadó nem csak a tartalomra, de a kivitelezésre is kellőképpen odafigyel.
A könyv megrendelhető 20% kedvezménnyel itt:

A szerzőről:
„Bíró Szabolcs 1988. július 29-én született a felvidéki Dunaszerdahelyen. Az írói vénát minden bizonnyal édesapjától örökölte, és már kisgyermekként versikéket, rövid történeteket fabrikált. A versírással később felhagyott, a próza szerelmese lett. Tizenöt évesen kóstolt bele először a novellaírásba, eleinte főleg a fantasy műfajához és a kalóztörténetekhez vonzódott. Tizenhat évesen, gimnazistaként kezdett aktív kulturális tevékenységbe: íróként, újságíróként, az iskolaújság főszerkesztőjeként és énekesként is bontogatta szárnyait. Prózai művei mellett 2006-tól több száz cikke jelent meg az Új Szó, a netBarátnő, az ekultura.hu, a Vasárnap, a Napvilág.Net, a PRESStige, a Penna Magazin és más internetes, illetve nyomtatott lapok hasábjain. 2010 októberétől 2012 januárjáig könyv- és filmkritikusként dolgozott a szlovákiai magyar Pátria Rádiónál. 2013-ban Vissza a középkorba! címmel önálló rovatot jegyzett a Csallóköz c. regionális hetilapban. Tizenegy éven keresztül folytatott aktív amatőrzenei pályát, ebből kilenc évig (2004 és 2013 között) a Csak Van zenekar énekeseként tevékenykedett: erről a korszakról tanúskodik többek között a zenekar első nagylemeze, a Mindennek a teteje. 
(…)
Bíró Szabolcs 2007-ben debütált regényíróként, első öt könyve (és egy nem hivatalos e-novelláskötete) még Francis W. Scott álnéven jelent meg. 2010 első napjától kezdve kizárólag polgári nevén publikál, saját bevallása szerint székirodalmat ír, és egyre megszállottabban fordul a középkor felé. Első komolyabb sikerét Sub Rosa c. kalandregényének köszönheti, mely három különböző kiadást is megért, a szakmai hírnevet azonban a Non nobis, Domine c. történelmi regénye hozta meg számára. 2014-ben megjelent Ragnarök c. regényével rövid kitérőt tett a vikingek és az óskandináv mitológia világába, ám azután ismét visszatért a magyar középkorhoz: tizenöt részesre tervezett, Anjouk c. történelmi regénysorozatát az Athenaeum Kiadó gondozza.

Az író kamaszkora óta kerekesszékben él, ám határokat nem igazán ismer, ezt a helyzetet pedig humorosan, ironikusan fogja fel. Innen ered a székirodalom kifejezés. Ez a kategória egyben azt is sejteti, hogy az író nem kíván egyetlen műfaj mellett lecövekelni: a székirodalomba bármilyen irodalmi kategória belefér. Emellett a székirodalomaz évek során egyfajta branddé erősödött: Bíró Szabolcs minden évben ún. székirodalmi könyvturné keretein belül indul előadó- és dedikálókörútra, 2015-től pedig havonta többször is jelentkezik a Székirodalom vlog címen futó videónaplója egyes epizódjaival. 
Bíró Szabolcs jelenleg feleségével és fiával a Csallóközben él, főállású regényíróként dolgozik, folyamatosan álmodozik, és komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy ezek az álmok valóra váljanak.”
Forrás és teljes életrajz itt: http://biroszabolcs.eu/eletrajz

A szerző Athenaeum kiadónál megjelent művei:
Anjouk I. - Liliom és vér
Anjouk II. - Lángmarta dél
Anjouk III. - Az utolsó tartományúrig - ÜKH 2016
Non nobis Domine

Ahogy azt már a fülszövegben is olvashattuk, ez a könyv az Anjouk című nagyszabású történelmi sorozat előzménykötete, így azt hiszem jól tettem, hogy ezzel indítottam a sort, ami a Bíró Szabolcs könyveket illeti. Már nagyon régen érdekel a szerző munkássága, figyelemmel kísértem a vlog és blog bejegyzéseket, a kiadói híreket, s célul tűztem ki, hogy az ő történelmi regényeivel is megismerkedem, mivel nagyszerű kritikákat kapott olyan általam ismert bloggerektől, akiknek adok a véleményére.
Amennyiben ti is szeretnétek egy kis betekintést kapni a szerző „mindennapjaiba”, legalábbis ami a dedikálásait illeti, akkor érdemes megnéznetek az alábbi filmet:
„Bíró Szabolcs regényíró minden év tavaszán útnak indul egy legalább 8-10 állomásos könyvpromóciós körútra – ez az ún. „székirodalmi könyvturné”, melynek az írón és társain kívül 2016-ban aktív résztvevője volt egy kicsi szürke GoPro kamera is, mely rögzítette a könyvturné legérdekesebb pillanatait. A fél év alatt leforgatott többórás nyersanyagból született meg a 65 perces Akadályzabálók c. székirodalmi road movie, mely valójában nem az egyes előadásokról szól, és nem is a szerző egyes könyveit kívánja reklámozni. Az Akadályzabálók ehelyett azt mutatja meg, ami a rendezvények hivatalos része előtt és után történik, azaz amit a közönség nem láthat. Az amatőr útifilm arról a felhőtlen jó hangulatról szól, ami minden egyes székirodalmi könyvturné sajátja, és ami nélkül a társaság útra sem kelne. Utazás, finom ételek, jó helyek, vidámság és rock and roll. Mindez őszintén, mesterkéltség és tabuk nélkül, megrendezett manírokat nélkülözve, szinte dogmafilmes nyersességgel. Magyarország négy keréken!”

A regényről:
Már az első pár oldalt elolvasva megállapítottam, hogy történetvezetése megnyerő, magával ragadó és olvasmányos.
Könnyed és lehengerlő stílusa hozzájárul ahhoz, hogy a történet magába szippantsa az olvasót, s a történet végéig ne is eressze el.
Nagyon szerettem Bátor Vilmosról olvasni, főleg azokról az időkről, amikor már Attilával töltötte mindennapjait. Egyik kedvenc jelenetem még a könyv elején, amikor Attila már tíz éves és saját lova lehet.
„ – Csak egy jobb szerszám kell neki – mosolygott Attila, mire Vilmos emlékeztette rá:
A lovat nem teszi jobbá az aranyos kantár.
– Seneca – ismerte fel a fiú az idézetet, amit nagybátyja egyik ősrégi, kincsként őrzött tekercsében olvasott. – Tetszik ez a név.
– Csak nem akarod Senecának hívni a lovad? – kérdezte a férfi kissé megrökönyödve.
– Miért ne? – vont vállat vigyorogva az apród, majd egy nagy lendülettel felpattant az állat hátára, csak úgy, szőrén ülve meg, mintha egyenesen oda született volna.”
Ennél a jelenetnél határozottan nagyot kacagtam, mert magam előtt láttam Vilmos arcát.  
Nyomon követhettük Attila apródként töltött időszakát, amikor nagybátyjától, Vilmostól tanulta el a lovagi élethez szükséges dolgokat. Kemény leckéket kapott, sokan nem viseltek volna ennyi mindent el az ő korában.
Külön jó volt, hogy a szemünk előtt bontakozott ki Attila személyisége. Az ifjonti lázadások a szabályok ellen. Kicsit olyan volt, mint az az éjfekete arab herélt, amin lovagolt. Nem véletlen, hogy csak őt engedte a hátára ülni Seneca. :) Találkozásuk első pillanatában egymásra hangolódtak.
Amikor Attila és Vilmos a Szentföldön történő harcokról beszélgettek, elhangzott egy olyan kérdés, hogy Vilmos templomos lovagként hány hitetlent ölt meg? Nos… a válasz mindenképpen elgondolkodtató és szívfacsaró volt. Persze tudom, háború volt, azt tették, amit utasításba kaptak, felsőbb utasítás, felsőbb hatalom, szent cél blabla, de ez akkor is szívszorító volt.
Háborúban – lehet bármilyen a végkifejlete – nem létezik győztes.
Szerettem a tájleírásokat, azt, ahogy az akkori élet megjelenik a lapokon. A karakterek között bőven akad olyan, aki a szívünkhöz közel kerülhet, legyen fő vagy akár mellékszereplő. Számomra például az egyik kedvenc szereplő Umberto, az udvari zenész volt, akire Bátor Vilmos talált rá egy ostromból hazatérvén. A férfi félholtan hevert az út szélén, nagyon csúnyán elbántak vele, a bal kezét eltörték, a kobzát pedig elvették tőle. Bár a kezébe soha többé nem vett hangszert, a mesélésről és énekmondásról nem mondott le, sokat mesélt az arra érdemeseknek. Voltak olyan történetei, amit nem igazán néztek egyesek jó szemmel, ezért alaposan megválogatta, hogy kinek milyen történetet, éneket ad elő.
Bátor Vilmos azért volt kedvelt karakter, mert soha nem állította be magát másnak, mint ami. Elismerte, hogy nem élt tökéletes és szent életet, követetett el súlyos bűnöket, s ezért minden bizonnyal meg is fog fizetni, ám a szíve a helyén volt, s amikor Attilát magához vette, arra gondolt, végre helyesen cselekedhet. Néha ijesztően viselkedett, nem feltétlenül értettem vele egyet, viszont megértettem a tetteit. Egy dolgot biztosan állíthatunk, szerette húga fiát, Attilát.
Attila és Umberto kalandozásairól nagyon szerettem olvasni. Izgalmasak, érdekesek és néha mulatságosak voltak. Aztán képbe került Ágnes, és bimbózó szerelem vette kezdetét, ami tiltott volt. Ekkor Attila vívódni kezdett, mit is válasszon. Hiszen öt éves korától templomosnak nevelték, képezték ki, nekik viszont tilos volt minden ilyen érzelem, ahogy a testiség is. Őt mégis Ágneshez húzta a szíve ellenállhatatlanul. Bár tiltott szerelem volt az övék, mégis tisztán megéltek olyan magasságot és mélységeket, amilyeneket sokan mások egész életükben nem.
Rengeteg harc után – legyen az másokkal, vagy önmagával megvívott – Attila nehéz döntések sorozatát volt kénytelen meghozni, ami az életének minden pontjára kihatott. Én úgy hiszem, végül jól döntött, persze ez csak az én személyes véleményem.

Harcok, árulások, cselek, vívódások és lelki tusák szövik keresztül a történetet, ám ezeken kívül ott a romantika, a szerelem, a család, a barátság, a testvériesség, bajtársiasság, hazaszeretet. Annyi esemény, gondolat és érzés egy kötetben. A második rész hetedik epizódján elmorzsoltam néhány könnycseppet, azt hiszem ekkora értem el arra a szintre, hogy túlcsordultak az érzelmeim. Tengernyi vér folyt a történet folyamán, ám ebben a részben az egyik legjobban tisztelt élet lángja is kihunyt. Mondhatni a történet végére még kap az olvasó egy utolsó érzelemdömpinget, ami még a könyv letétele után is elkíséri egy darabon.

Rengeteg részt kiemelhetnék ebből a történetből, hogy az mennyire jó, de nem tudnék választani. A szerző stílusa annyira magával ragadó, hogy egyszerűen nem tudod letenni a könyvet. Ha a kezedbe veszed, biztos vagyok benne, hogy egy oldalt sem fogsz feleslegesnek érezni. Úgy jó, ahogy van. Ez a könyv nem csak terjedelmileg, de tartalmilag is nagy regény. Ne tántorítson el senkit az, hogy nyolcszáz oldal. Egy jó regénynél még ezt is kevésnek érzi az ember. Engem is csak az vigasztalt, hogy tudom, ez az Anjouk sorozat előzményregénye, tehát még sok-sok időutazás vár rám Bíró Szabolcsnak köszönhetően.

Hálásan köszönöm a szerzőnek, hogy megírta ezt a regényt (ahogy a többit is), s ezúton kívánok neki jó egészséget, boldog életet és sok alkotásban gazdag évet. Remélem, még sokat olvashatok tőle.
Az Athenaeum kiadónak pedig köszönöm a lehetőséget, hogy olvashattam. Újabb felejthetetlen élménnyel gazdagodtam.

Kiknek ajánlom a könyvet? Minden olyan személynek, akit érdekel bármilyen módon a történelem, vagy egy jó regény, ami lebilincseli az olvasót.


Pontozás: 10/10