Idézet

"Olvasd, nézd, hallgasd azt, amire a szervezeted vágyik, meglátod, minden hangulatodra, állapotodra találsz műfajt, s azon belül keresd azt a darabot, amelynek színvonala megüti a mértékedet." /Vavyan Fable/

"A jó könyv mindig megtalálta, ma is megtalálja azokat, akiknek íródott." /Vavyan Fable/

2017. április 22., szombat

Mona Awad: Antilányregény – Felnőtté válás és kilodráma 13 felvonásban

„A könyv története titkos ajándékot rejt. Adunk neked vele egy barátnőt. Kicsit zűrös a csaj, az igaz, de nagyon szerethető, mert tényleg mindig őszinte, mert elképesztő sztorikba keveredik folyton, és mert olyan viccesen tud ruhát próbálni, ahogy senki más. Ő Lizzie, a kövér lány. Aki különben nem is kövér, csak azt hiszi magáról. Ez a dilije. Hogy dagadt. Meg hogy biztos nem kellene egyik fiúnak sem. Ne tudd meg, milyen pasikra hajt, még egy rockzenésszel is összejött. Abból jó nagy gáz lett, majd elmeséli.
Lizzie olyan, mint te – boldog akar lenni. Talán kicsit megelőzött téged: ő már végigcsinálta. Légy vele türelmes, kérlek! Ő azért bukdácsol ennyit, hogy neked már ne kelljen. Elköveti helyetted a hibáidat. Nevessetek, sírjatok együtt!

2016 legjobb debütregénye.
Amazon.ca

Szívszorító… Tele van szépséggel és humorral. Függést okoz, mint a chips, és ezt olvasva átérzed, milyen fájdalmas lehet semmi mást nem enni, mint 10 deka párolt halat, örökké.
Chicago Tribune

Mona Awad lerántja a leplet a nővé válás küzdelmeiről, az önértékelési zavarokról – a testképtől kezdve a társas kapcsolatokon át egészen addig, hogyan találhatjuk meg magunkat ebben az érzéketlen világban.
Elle Magazin”
Megjelent: 2017.03.20
Kiadó: Athenaeum
Fordította: Diószegi Dorottya
Fordítás alapjául szolgáló mű: Mona Awad: 13 Ways of Looking at a Fat Girl
ISBN: 978-963-293-643-7
Ár: 3499 ft
Kötés: kartonált
Műfaját tekintve ifjúsági regény
Oldal: 304
A szerzőről:
Mona Awad Montreálban született regényíró és novellista. 2003 óta kisebb-nagyobb megszakításokkal az Egyesült Államokban él. A Brown, a York és a Denver Egyetemen hallgatott angol irodalmat.
Művei többek között az alábbi folyóiratokban jelentek meg: McSweeney’s, The Walrus, Joyland, Post Road, St. Petersburg Review.
Első könyvét Scotiabank Griller-díjra jelölték, és az Amazon.ca 2016 legjobb debütregényének választotta.

Amikor megláttam a könyv beharangozóját, elgondolkodtam, hogy vajon milyen fogadtatása lesz ennek a könyvnek? Valószínűleg vegyes. Hiszen milyen világban élünk? Olyanban, ahol mindenhonnan az köszön vissza rád, hogy csak az érvényesül, az lesz „boldog”, aki külsőleg szép. Nem igaz? Azt sulykolják beléd, hogy ha nem vagy szép, nem is érsz annyit. Márpedig ez – bocsánat a kifejezését, de – baromság! Már maga a szépség relatív fogalom. Mindenkinek más a szép.
Szerencsés vagy, ha olyan szüleid vannak/voltak, akik úgy nevelnek/neveltek, hogy nem minden a külső, és igenis fektess abba, hogy a belső tulajdonságaid megnyerők legyenek, és ne elégedj meg a Barbie baba kinézettel. Kell, hogy egészségesen szemléld magad, és lásd azt, hogy milyen is vagy valójában. Legyél tisztában az értékeiddel, s ne csak a „hiányosságaidat” tartsd számon. Senki sem tökéletes, ezt kellene tudatosítani magunkban.

Az Athenaeum kiadó több ismert személyt is meginterjúvolt a külső fontosságával illetve magával a könyvvel kapcsolatban. Hogy mik voltak a kérdések? Íme:
- Emlékszel még, mikor kezdett először foglalkoztatni a külsőd?
- Mi a véleményed arról, hogy manapság úgy tűnik, minden másnál fontosabb a kinézetünk?
- Megesett már veled, hogy a külsőd miatt bíráltak? Ez hogy érintett téged?
- Van olyan, amit kevésbé kedveltél magadon, de az évek során sikerült elfogadnod, sőt, megszeretned?
- Egyre több helyen találkozhatunk telt hölgyekkel a címlapokon, kifutókon – mégsem csitul az őrült diéták korszaka. Mit gondolsz, mi lehet ennek az oka?
- Szerinted meddig egészséges elmenni a fogyókúrában, hol az a határ, amikortól már beteges? Volt a környezetedben testképzavarral küzdő személy? (anorexiás, bulimiás stb.)
- Az Antilányregény főhőse annyira a tökéletes testkép megszállottjává válik, hogy emberi kapcsolatai is tönkremennek (a legjobb barátnőjével eltávolodnak egymástól, a férjétől is elhidegül). Szerinted hol a határ, amikor az önmagunkkal folytatott harc már a szeretteinkre is hatással van?

A kérdésekre válaszolt:
- Hercsel Adél újságíró, a HVG munkatársa – fiatal feleség, és egy majdnem hároméves tündéri kislány, Rozika édesanyja.
- Borsa Brown két lány édesanyja, népszerű írónő – a díjnyertes Arab-sorozat szerzője
- Szurovecz Kitti író, a Meglepetés magazin újságírója.
- Görög Ibolya, aki elméleti felkészültségét jelenleg a viselkedéskultúráról, a protokollról, a rendezvényszervezésről tartott előadásokon, írásokban hasznosítja, melyekben megosztja közönségével a – számos próbán szerzett – gyakorlati tapasztalatait is.
- Szentesi Éva író, rákellenes aktivista, a WMN főmunkatársa.
- Vass Virág, aki ma már főállású író, korábban viszont újságíróként bejárta a világot. 2001-ben alapító-főszerkesztőként indította útjára a negyven országban megjelenő Elle magyar kiadását.
- Akovács Éva, a Nők Lapja Psziché, az Évszakok és az Iskolaválasztó főszerkesztője.
- Kiss Noémi író, kritikus, az irodalomtudomány doktora.
- Oláh Andrea 25 éve rádiós szerkesztő, műsorvezető.
- Bokor Klára a Ringier Axel Springer női szerkesztőség vezetője, 2002 óta a Kiskegyed főszerkesztője, két fiú édesanyja.
- Gálvölgyi Eszter, aki 18 év után vált el a férjétől, egy majdnem 16 éves fiú édesanyja, és elmondása szerint örök elégedetlen a külsejével.
- Péterfy-Novák Éva, anya, vállalkozó, nőjogi aktivista, író. Az Egyasszony című könyv szerzője, a WMN egyik munkatársa/bejegyzés írója.

Az interjúkat megtekinthetitek az Athenaeum facebook-os oldalán, a jegyzetek között.

Valamint az Antilányregénynek van facebook-os oldala is, amit érdemes olvasgatni: https://www.facebook.com/antilanyregeny/?fref=nf

A könyvről:
Komoly téma 298 oldalon keresztül taglalva. A borítójáról süt, hogy nőknek íródott, ráadásul témáját tekintve a nővé válás küzdelmeiről, az önértékelési gondokról, testképzavarról szól. Viszont szerintem ez nem csak női probléma. Manapság egyre több fiú/férfi is küzd önértékelési gondokkal és testképzavarral. Jó lett volna egy olyan könyv, ami mindkét nemhez egyformán szól, mert kevés férfi van, aki kezébe veszi a tipikus csajos könyveket, még ha számukra is van benne mondanivaló, akkor se, mert „ciki” (újabb téves látásmód).

Elolvastam a fent említett interjúkat, ahogy a könyv eddigi értékeléseit is, mert kíváncsi voltam, mennyire megosztó a könyv véleményezése. Eléggé. Bár azt hiszem, abban megegyezhetünk, hogy mindenki elismerte, hogy a szerző komoly és fontos témába vágott bele.

Azt hiszem, nem véletlen, hogy a fülszövegben megjelenik az alábbi mondat: „Légy vele türelmes, kérlek!”
Ugyanis már az első pár oldalt elolvasva idegbajt kaptam a szereplőktől. Nagyon reméltem, hogy ez a későbbiekben változni fog, mert az elején nagyon nem szimpatizáltam a lányokkal.
Sajnos a szereplőkkel szemben mindvégig ellenérzéseim voltak, viszont az kétségtelen, hogy a szerző üzenete átjön a sorok között. Rengeteg élethelyzetet felvázol az írónő, amikor szinte segítségért kiáltott a főszereplő, de nem kapta meg. Az olvasó tanúja lehet, hogyan megy tönkre fokozatosan a szereplő élete. Elisabeth életét az állandó fogyni és szépülni akarás határozza meg, miközben ez már az emberi kapcsolatok rovására megy. Megromlanak baráti kapcsolatai, párkapcsolati problémája lesz, az élete egy kártyavárhoz kezd hasonlítani, amit egy lenge szellő is összedönthet. Bár érzi, hogy nem boldog, nem tudja igazán, hogy mi a probléma. Egyfajta megfelelési kényszere van, amit még saját magának sem ismer be. Nem kapja meg a megfelelő segítséget, ennek pedig súlyos következményei lesznek.
Sajnos a mai világban tényleg szinte minden a külső körül forog, ezt hangoztatja a sajtó, az ismerősök és ismeretlenek, ezt tapasztalod, ha állásinterjúra mész, vagy akár ha csak a boltba ugrasz le. A csapból is az aktuális trendek folynak, miközben egyre inkább tehernek érzed a külsőd. Hirtelen hatalmas nyomás nehezedik rád, te pedig egyre inkább elhiszed, hogy változnod kell ahhoz, hogy szeressenek. Túl kövér vagy, túl vékony vagy, nem elég fehér a fogad, nem tökéletes a mosolyod, nagy az orrod, kicsi az orrod, eláll a füled, és még sorolhatnánk, mennyi „váddal” kell szembesülnie az embernek nap, mint nap. Ennek egyenes arányos következménye, hogy egyáltalán nem vagyunk megelégedve önmagunkkal. Rágörcsölünk, és stresszgubóként nem elég, hogy teljesítenünk kell a munkahelyen, otthon, a világ minden lehetséges pontján, de meg kell felelnünk a saját magunknak támasztott elvárásoknak is (amik bőven akadnak szerintem mindenkinél). Nem csoda hát, hogy ennyi embernél felüti a fejét a testképzavar. Miért ne lenne így? Hiszen már az oviban is azzal szembesülnek a gyerekek, hogy a társaik megjegyzéseket tesznek a kinézetükre. S ez a kor előrehaladtával csak súlyosbodik. Minél idősebbek, annál több elvárásnak kell megfelelniük. Ha belegondolunk, ez szörnyű. Fejlődő világ? Mégis hová fejlődünk? Visszafelé?
„Egyre több evés-és testképzavar-típus üti fel a fejét (Anoroxia, bulimia, izomdiszmorfia és orthorexia…stb.). Ezekben az esetekben olyan viselkedészavarról van szó, amelyben a páciens saját testének megítélése torzul. Abbéli igyekezetében, hogy a számára létező, természetellenes ideálhoz hasonlítson az egészségére ártalmas szokásokat vesz fel. Az ilyen emberek jellemzően megszállottak, kényszeresek és előbb-utóbb szociálisan is elszigetelődnek. Ha felhagynak megrögzött szokásukkal, súlyos lelkiismeret-furdalás gyötri őket.”  ( http://pszichologia.com)

„A testképzavarral összefüggő betegségek egyaránt hatással vannak az ember pszichológiai és testi jóllétére. Az ilyen betegségben szenvedők önértékelése sérült, megszállottan hiszik, hogy csak akkor felelnek meg a szociális elvárásoknak, ha elérik az általuk megszabott súlyt, mely rendszerint kórosan alacsony. Kényszeresen ragaszkodnak szabályaikhoz, beteges lelkifurdalás, önvád, önutálat jellemző rájuk a szabályok esetleges megszegése esetén. Az étkezésből/testedzésből teljesen eltűnik az élvezet és az öröm, helyette neurotikus viszony alakul ki.
A meg-nem-értettség miatt szociálisan elszigetelődnek, nem hajlandók emberek közé menni, akik amúgy sem fogadnák be őket, szerintük, „kövérségük” miatt.” (Ujjfalussy Dorottya Júlia - ELTE Biológiai Intézet, Etológia Tanszék)
Hogyan lehet felismerni a testképzavart?
- A testképzavar legfőbb jellemzője a saját testtel kapcsolatos erős negatív attitűd, amelynek eredménye a negatív testkép és testélmény
- a saját test észlelése torzult: a testsúly, testalak vagy egyes testrészek észlelése nem felel meg a valós testi jellemzőknek, míg mások testének megítélése ép
- perfekcionista testideál
- testalak, testtömeg, testméret, izomzat, egyes testrészek vagy más külső jellemzők megváltoztatásának vágya
- karcsúságideál és súlyfóbia anorexiában, izomdiszmorfiában pedig soványságfóbia
- testtömeggel, testalakkal vagy más testi jellemzőkkel kapcsolatos elégedetlenség
- saját testre irányuló figyelem, amely meghatározza a hangulatot és jórészt az önértékelést
- saját testtel kapcsolatos szégyen, undor, harag, és testi megjelenés miatti szorongás
(szintén pszichológiai honlap)

Egy szó, mint száz, a könyv témája jó és szükséges. Sőt… sok ehhez hasonló könyv kellene, hátha felnyílna az emberek szeme, s felfognák, hogy a sorozatos elvárásokkal mit okoznak önmaguknak és embertársaiknak. Kellenek az ilyen témájú könyvek, de nem csak nőknek. Sajnos férfiaknál is egyre gyakoribb jelenség a testképzavar.
El kellene gondolkozni azon, hogy az állandó kritizálással mekkora törést okoznak egy emberben, s hogy esetleg az ő általuk tett megjegyzés is lehet egy lavina elindítója. Hiszen egyszer mindenkinél betelik a pohár, legyen bármilyen nagy. Megannyi emberi élet megy tönkre azért, mert nem kapnak az emberek megfelelő segítséget. Ne hagyjuk ezt! Figyeljünk oda másokra, és önmagunkra is. S ha szükséges, forduljunk szakemberhez. 

A könyvet köszönöm az Athenaeum kiadónak!

Pontozás: 10/8
Az ötlet nagyon jó, viszont számomra a kivitelezés nem mindig tetszett, a szereplők pedig irritáltak. Pedig igyekeztem Elisabeth karakterével türelmes lenni.

2017. április 6., csütörtök

Gerencsér János: Kósza utak legendája – Kalászkirály -

A hatalomért folyó harcban nincsenek szabályok...

Gerencsér János fantasyjében a koldussá vált királyfi, az igazságos uralkodó mítoszát teremti újra, ármánnyal és szerelemmel átszőtt meséjét a történelmi regények rajongói is örömmel forgathatják. A Kalászkirály igazi tanulságos olvasmány minden korosztály számára.
Az Úr 1151. évében, egy képzeletbeli világban két királyi sarj, egy fiatal hercegnő és egy ifjú lovagkirály menekül üldözői elől. Eime, Ektíria birodalmának volt úrnője a testőrével bujdosik, míg a trónról őt letaszító Aceras király, aki immár maga is trónfosztott lett, koldusgúnyában vegyül el alattvalói között. Ellenségek ők, sorsuk mégis összefonódik, miközben földönfutóként a szabadságukért küzdve, lassan felnőtté válva nemcsak saját magukat ismerik meg egyre jobban, hanem népük akaratát is. Ám ezalatt a kegyetlen háborúskodások, öldöklő hatalmi harcok világát éppúgy át kell vészelniük: vérgőzös csatákon, halálélményeken keresztül tanulják meg a túlélés könyörtelen törvényeit. Márpedig azokat még a bukott uralkodóknak is tudniuk kell, főként, ha vissza akarják szerezni koronájukat. És vajon mi csábít jobban: a szerelem vagy a hatalom?

Megjelent 2017.02.27-én az Athenaeum kiadó gondozásában.
ISBN: 978-963-293-669-7
Ár: 3499 ft
Kötés: tábla, védő
Oldal: 320
műfaj: YA fantasy
A könyv 20% kedvezménnyel megrendelhető itt:

Gerencsér János számos területen kipróbálta magát, volt már szobafestő, művezető, műszaki ellenőr, szavatossági ügyintéző, jogi képviselő, ipari gépkezelő és karateedző. A hadtörténelem és a pszichológia különösen érdekelte. Korábban novellákat írt.
A szerző hosszan tartó betegséggel küzdött, a regény megjelenése előtt néhány nappal elhunyt. 

Már a fülszöveg sugallta, hogy érdekes cselekmények fognak kibontakozni a szemünk előtt. Ez nem is történt másként, hiszen váltott nézőpontban ismerhetjük meg a két trónfosztott királyi sarj, Eime hercegnő és Aceras király történetét. Két cselekményszál, egy idő, rengeteg történés, háborúskodás, szerelem, fellobbanó érzelmek, makacsság, önfejűség, tanulság, s megannyi más.
Tetszett, ahogy a szerző kibontakoztatta a történetet, kellő feszültséget vitt bele, és mindig tudta, hogy mikor kell még azt fokozni úgy, hogy az olvasó az őrület határát súrolja. Voltak titkok, amikre számomra viszonylag hamar fény derült, mégis élvezhető volt mindvégig a történet, s azért még számomra is okozott egy kis meglepetést.
A karakterek összetettek és kiforrottak voltak, szinte életre keltek a tizenkettedik századi történetben. Szerettem Eime karakterét, sokszor azonosulni tudtam vele, bár néha én magam is megpofoztam volna, főleg amikor olyan volt, mint egy megbokrosodott ló. Minél előbbre haladtam a történetben, annál több jó tulajdonságát fedeztem fel és emiatt nagyon gyorsan a szívemhez nőtt. Aceras-t viszont eleinte nagyon nem kedveltem, s ez csak a Hangával való találkozása után változott meg. Akkor fedeztem fel igazán, hogy képes a fejlődésre, s igazából jó ember, ha nem vakítja el a hatalom. 
Kedvenc karakterem abszolút Ranton volt, bár néha az ő cselekedeteit se díjaztam, s őt követte sorban nem más, mint a Zöld Fecske. Nem csodálkoztam, hogy Eime szeme megakadt rajta, és hogy valami miatt elemi erővel vonzotta őt.
Egyik kedvenc mellékszereplőm Ranton édesanyja volt, Ramáta. Hihetetlen bölcsességről tett tanúbizonyságot már a megjelenése elején, mikor vívódva önmagával és félelmével mégis esélyt adott arra, hogy Ranton segédkezet nyújthasson a hercegnőnek. Azt hiszem egyik kedvenc jelenetem is hozzá köthető, méghozzá az, amikor agyagozni tanította Eimét. 
Szerettem a szópárbajokat, amik színesítették a történetet, a szereplők háttértörténeteit, és az érzéseket, amiket egyes történések váltottak ki belőlem. 
A történet lebilincselő, s egyáltalán nem érdekelt, hogy milyen fantasy elemeket kellett vagy nem kellett volna felvonultatnia a szerzőnek, mert én nem skatulyázom be, egyszerűen ami jó, az jó. Számomra ez a történet igenis megütötte a mércét, mert a karakterei szinte előbújtak az oldalakról, a cselekmények magukkal ragadtak, éreztem dühöt, csalódottságot, kiábrándultságot, szomjaztam bosszúra, lázadtam, hittem, reméltem, harcoltam, szerettem, gyászoltam, tehát rengeteg érzelmet megéltem a könyv olvasása közben, s ami még fontosabb, hogy úgy éreztem, én is átélem azt, amiről olvasok. Ott találtam magam egy történelmi korban, egy tizenhét éves meg nem értett hercegnő bőrébe bújva, aki férfiként próbált érvényesülni, nem mellesleg a saját érzéseivel vívódva. 

Ez a könyv érdekes, szórakoztató, magával ragadó. Egyetlen egy dolgot sajnálok, mégpedig azt, hogy csak ennyi volt. Szívesen olvastam volna még Zöld Fecskéről, Eiméről, Rantonról és társaikról. A szerző úgy szőtte a szavakat, hogy szinte lehetetlen legyen letenni a könyvet.

Köszönöm a lehetőséget az Atheaneum kiadónak!
Sajnálom, hogy a szerző nem élhette meg a könyv megjelenését, illetve a sikerét, ami reményeim szerint borítékolható.


Pontozás: 10/10